BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Már két napja itthon vagyunk, de a blogozás és a képek le-, illetve feltöltése a Mama szerint csak a kicsomagolás, mosás, teregetés, takarítás és valami Mobil Info-szerkesztés után jön csak a sorban. A képeket tegnap már letöltöttük a kártyákról (3.5GB), most van a blogírás, a képszortírozás és -feltöltés meg még a jövő zenéje.

Szóval két hetet ismét a szép, de nem mindig napfényes Magyarországon töltöttünk. A legfontosabb most is a Nagyiék kényeztetése volt, illetve hogy találkoztam Gergő keresztpapámmal is, akit már több mint egy éve nem láttam, mert Dubaiba tette át a székhelyét. Ide kapcsolódik, hogy végül Patrikot, az unokatesómat is láttam, bár túl sok közös programot nem csináltam vele azon a két napon amit Visegrádon töltöttek. Ennek több oka is van, a legfőbb talán az, hogy más a napirendünk, mert Ő már nem alszik napközben, én meg még (akaratom ellenére) igen. Azért egy közös kézmosásra, pogácsaszaggatásra és tücsöksimogatásra futotta, a közös esti fürdést bojkottáltam.

Örömmel tudatom minden kedves ismerősömmel, hogy Mamáék nagy megkönnyebbülésére megjavultam, és ma éjjel már nem rendeztem fesztivált, hanem egyetlen hang nélkül aludtam este 8-tól reggel 8-ig, mindenféle kajálás nélkül. Egyszer éjfélkor ugyan kimentem megnézni, hogy nem mentek-e el véletlenül valahova a Mamiék, de mikor láttam, hogy nem, visszavonultam önként és dalolás nélkül az ágyamba és aludtam tovább.

Holnap viszont tuti korán fogok kelni, mert hajnal 4-kor indulunk haza! Áció, káció, akáció, vakációóóó!!!

Hollandia nem csak a tulipánokról, a sajtról meg a csatornákról híres, hanem Van Gogh-ról és Rembrandtról is. Turisták tömkellege vándorol el naponta a Rijksmuseumba, hogy megnézze Rembrandt leghíresebbjét, az Éjjeli őrjáratot. Mami is megnézte már vagy harminckétszer, hiszen az időnként nálunk vendégeskedő barátokkal és rokonokkal előbb-utóbb ott kötünk ki.  Viszont mindig csak amolyan turista módjára szemlélte, és lassan már herótja is lett tőle. Ezért hát én, mint büszke holland, kutya kötelességemnek éreztem, hogy interaktív módon mutassam be a Maminak a mű lényegét.

Azért mégsem adom meg magam olyan könnyen, mint azt a szülők remélték. A jó hír, hogy hétközben, mikor egyedül vagyok a Mamival, nagyon szépen megyek aludni, sőt egyszer már teljesen magamtól elhúztam az ágyba, a Mama meg csak lesett.

Viszont ha a Papa is itthon van, akkor azért bepróbálkozom ezzel-azzal, hátha neki legalább megesik a szíve rajtam, és mégsem kell aludni menni. Ezen próbálkozásaimat kiterjesztettem az esti ágybamenetelre is, kevés sikerrel. Ezért többnyire inkább a délutáni alvást próbálom szabotálni, ahogy csak tudom. Tegnap például a visítós-toporzékolós-vörösfejűs-taknyanyálaegybefolyós, egyszóval hisztizős taktikát vetettem be. Elég sokáig nyerésre álltam, illetve ültem az ágyban, de aztán mikor már másodjára osont be valamelyik ős, hogy lefektessen, rájöttem, hogy nehezítek a dolgon, és elkezdtem kijárkálni. Az volt csak a jó móka! Mondjuk nem mondom, kitettek magukért az ellenfelek, és szorgalmasan hurcolásztak vissza az ágyba, sőt egyszer hidegvizes fejmosást is kaptam, de az mondjuk nem ért sokat. Viszont egy félórás küzdelem után mégiscsak győzött (nem a jobbik hanem) a fáradság, és bealudtam.

...és én éjszaka aludtam mint a bunda, akart a fene járkálni. Az igaz, hogy egyszer felébredtem, és akkor a dolgok békés rendezése érdekében kaptam egy kis tejet, de akkor sem másztam ki az ágyból, csak a Papát szólongattam (amire bírt a Mama bejönni, de nem hagytam annyiban, felkeltettem a Papát is). Aztán aludtam a mostanában szokásos 6.30-ig, ami szerintem rendben van, bár a Mamiék valami hajnalról hadováznak és azt is észrevettem, hogy elég kicsi még ilyenkor a szemük.
Viszont mivel zsinróban pár napja ilyen korán kelek, ma az a furcsa dolog esett meg velem, hogy elaludtam a kisszékemben... ilyen újszülött korom óta nem történt. Így hát elég könnyű préda voltam az ősöknek, akik simán be tudtak dobni az ágyamba, és én meg csak annyira voltam magamnál, hogy magamra húzzam a paplant, és aludtam is tovább. Ma tehát nem kellett semmilyen supernnanys trükköt bevetni ahhoz, hogy az ágyamban maradjak. A Mam reméli, hogy így is marad, mert holnaptól bizony dolgoznia kell, így hát erőteljesen szüksége lenne az alvóidőmre.