BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Az íródeákomnak lelkifurdalása van, mert mostanság mindig a kistesó blogját frissítgeti, mintha velem nem törénne semmi. Pedig dehogynem! 4 napja például megleptem mindenkit azzal, hogy MAGAMTÓL belekakiltam a bilibe! Szólni ugyan még mindig nem szólok előre, de aznap úgy tűnt, hogy jönne valami, és még nem késő, ezért a Mami levette rólam a ruhát alul, és hagyott szaladgálni. Kétszer ráültetett a bilire is, de mindkétszer 3 másodperc után mentem a dolgomra. Már épp egy pelusért jött be a szobámba, mikor meglátta, hogy ott virít a cucc a biliben!!!! Volt nagy öröm, meg üdvrivalgás, majd ünnepelt sztárként vonultam be a vécébe és sk öntöttem ki a produktumot.

Bár a jóidő kitartott egy darabig, nagy eredményekről mégsem tudok beszámolni. Volt pár bilibe pisi-kaksi, de ennyi. Most viszont megmondom az őszintét: nincs kedvem nekem ehhez az egészhez.

Meg küldönben is, ahogy Anja nagymamám szokta mondani "Ik ben twee, ik zeg nee.", ami szabad fordításban valami ilyesmi: Kettő vagyok, nemet mondok. - azaz ebben az évben, a terrible two időszakában (csak hogy keverjük kicsit a nyelveket), más dolgom sincs, csak ellenkezni. Ezt a feladatot én nagyon is komolyan veszem, és legyen szó bármiről, a válaszom: NEM. Így hát nem meglepő, ha a "kell pisilni/kakilni?" illetve a "ráülsz a bilire/vécére?" kérdésre is egyből nemmel válaszolok. Itt aztán most megtorpant a dolog.

Oláh Luca tegnapi bejelentésén felbátorodva, nem váratlanul ugyan, de megkezte a Mama a pelenkátlanításomat. Már be volt tervezve a lépés, mert az időjósok megmondták előre, hogy a hétfői 13 fokból mára 27 lesz, ami ugyancsak ritka errefelé, viszont nagyon jó hatással van a mosóporkészletünkre, hiszen melegben lehet pucér fenékkel is rohangálni, ami nincs is ellenemre. Szóval ma csak a déli alváshoz vettem fel pelust.

Az eredmény: 6x pisiltem a bilibe/vécébe, ebből kétszer magamtól szóltam, hogy pisilni kell (ékes hollandsággal a Papának mondtam, aki persze nem értette, de még szerencse, hogy a Mama az emeleten nyitott füllel dolgozik, és gyorsan lekiabált, és még ékesebb hollandsággal lefordította a Papának, hogy mit is akarnék...) Háromszor sikerült a nappali különböző pontjaira pislantanom, mindannyiszor egy óvatlan pillanatban, kb. 50 centire az odakészített bilitől. Viszont a mai nagydolgomat igazán szépen a biliben helyeztem el, majd közöltem, hogy itten nagy kaki van. És az is volt.

Folyt. köv. (reméljük kitart a jóidő)

Már két napja itthon vagyunk, de a blogozás és a képek le-, illetve feltöltése a Mama szerint csak a kicsomagolás, mosás, teregetés, takarítás és valami Mobil Info-szerkesztés után jön csak a sorban. A képeket tegnap már letöltöttük a kártyákról (3.5GB), most van a blogírás, a képszortírozás és -feltöltés meg még a jövő zenéje.

Szóval két hetet ismét a szép, de nem mindig napfényes Magyarországon töltöttünk. A legfontosabb most is a Nagyiék kényeztetése volt, illetve hogy találkoztam Gergő keresztpapámmal is, akit már több mint egy éve nem láttam, mert Dubaiba tette át a székhelyét. Ide kapcsolódik, hogy végül Patrikot, az unokatesómat is láttam, bár túl sok közös programot nem csináltam vele azon a két napon amit Visegrádon töltöttek. Ennek több oka is van, a legfőbb talán az, hogy más a napirendünk, mert Ő már nem alszik napközben, én meg még (akaratom ellenére) igen. Azért egy közös kézmosásra, pogácsaszaggatásra és tücsöksimogatásra futotta, a közös esti fürdést bojkottáltam.

Sziasztok, én vagyok megint, csak most Magyarországról jelentkezem röviden. Már 2 napja itt vagyok, az út idefelé úgy ment mint a karikacsapás, mert egyátalán nem volt ellenemre, hogy úgy 10 órát rajzfilmeket nézzek, a maradék időt meg alvással, nézelődéssel, evéssel, és az autópálya melletti futkorászással töltsem el.