BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Na csak hogy én is végre szóhoz jutok, és nem mindig a kistesómmal van elfoglalva a Mami. (Egyébként tényleg nem, nem is engedném, csak így on-line módon tűnik úgy, mintha.)
Szóval szeretnék beszámolni arról, hogy igazából is nagyfiúsodom. Nem csak azért, mert ovis vagyok, és nagyfiús dolgokat csinálok (pl. borotválkozás), de azért is, mert egyre inkább lehet velem beszélni,  alkudozni kicsit: "Most mész egy kicsit aludni, utána majd nézhetsz még Thomast." vagy "Előbb egyél egy kis sonkáskenyeret, utána kapsz majd csokipudingot." vagy "Előbb vissza kell rámolni a fiókba, utána lemegyünk játszani." és társaik. (Persze az "előbb sonkáskenyér, utána csokis" dolog azért inkább a csoki javára billen ;)) Viszont legtöbbször (természetesen csak ha nem vagyok valamiért durcás) működik a dolog, és mindenki jól jár vele.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy kinőttem a dackorszakból, mert nem kell félteni, hisztizni sem felejtettem el, de az alkudozás vagy másnéven megbeszélés, mint új dolog lépett az életembe.

Bili update: reggel-este-meztelenül bili, amúgy letagadok mindent, utólag is.

Kaja update: egyszer fent, máskor lent - többször lent, de legalább nem állandóan. Új taktika: kevesebb innivalót kapok, mert az utóbbi időben napi 1,5 litert is megittam, ami jó, csak megtölti a pocakom és nem meglepő, hogy nem eszem.

Már két napja itthon vagyunk, de a blogozás és a képek le-, illetve feltöltése a Mama szerint csak a kicsomagolás, mosás, teregetés, takarítás és valami Mobil Info-szerkesztés után jön csak a sorban. A képeket tegnap már letöltöttük a kártyákról (3.5GB), most van a blogírás, a képszortírozás és -feltöltés meg még a jövő zenéje.

Szóval két hetet ismét a szép, de nem mindig napfényes Magyarországon töltöttünk. A legfontosabb most is a Nagyiék kényeztetése volt, illetve hogy találkoztam Gergő keresztpapámmal is, akit már több mint egy éve nem láttam, mert Dubaiba tette át a székhelyét. Ide kapcsolódik, hogy végül Patrikot, az unokatesómat is láttam, bár túl sok közös programot nem csináltam vele azon a két napon amit Visegrádon töltöttek. Ennek több oka is van, a legfőbb talán az, hogy más a napirendünk, mert Ő már nem alszik napközben, én meg még (akaratom ellenére) igen. Azért egy közös kézmosásra, pogácsaszaggatásra és tücsöksimogatásra futotta, a közös esti fürdést bojkottáltam.

Hollandia nem csak a tulipánokról, a sajtról meg a csatornákról híres, hanem Van Gogh-ról és Rembrandtról is. Turisták tömkellege vándorol el naponta a Rijksmuseumba, hogy megnézze Rembrandt leghíresebbjét, az Éjjeli őrjáratot. Mami is megnézte már vagy harminckétszer, hiszen az időnként nálunk vendégeskedő barátokkal és rokonokkal előbb-utóbb ott kötünk ki.  Viszont mindig csak amolyan turista módjára szemlélte, és lassan már herótja is lett tőle. Ezért hát én, mint büszke holland, kutya kötelességemnek éreztem, hogy interaktív módon mutassam be a Maminak a mű lényegét.

Már-már szokássá válik, hogy az internetes haverjaimmal egyetemben kitöltöm az idevágó tesztet, a miheztartás végett.

22-24 hónapos korban egyedül megy föl és le a lépcsőn, de a fokokra még egyesével lép, azaz előbb mindkét lábával megáll az egyiken, és csak azután lép a következőre. El tudja rúgni a labdát, és nem esik el.
Mennék én egyedül is, de nem hagynak! Mondjuk ezek a holland lépcsők tényleg elég meredekek és a lépcsőfokok is kétszer olyan magasak mint magyar kollégáik, de azért felfele simán megyek, lefelé még csak kapaszkodva. Labdarúgásban jó vagyok, de ez (holland) családi kötelességem.