Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Na nem mintha eddig nem lettem volna apás, de mostanság ez már odáig fajult, hogy például éjszaka ha felébredek, mindenképpen csak a Papa kell nekem, ha a Mama jön ordítok. Bár - lekopogjuk - az éjszakai magatartásom rohamosan javul, már közel sem ébredek minden éjjel, és ha igen, akkor sem kiabálok általában. Megelégszem azzal, hogy a Papa odabújik kicsit, és már alszom is. A Mamának így általában csak az éjjeliőr szerepe jut, azaz éberen figyel minden moccanást, és ha elindulok, riasztja a Papát - illetve amíg a Papa kikászálódik az ágyból, feltartóztat engem, mert ha beszabadulok az ő szobájukba, akkor onnan nem tágítok, aminek eredményeképpen lőttek a további alvásnak.

Egyébiránt kezdem a saját bőrömön is tapasztalni, hogy ennek a kistesós dolognak van ám hátulütője is. Merthogy még elő sem keveredett a tesó, de máris lefoglalja a Mamát. Így viszont nemcsak, hogy a blogom nem frissül, de például olyat csinál a Mami, hogy elvonul egy hétre a kórházba heverészni. Én meg érjem be annyival, hogy a látogatás keretében átnézem az éjjeliszekrényét, hogy van-e valami ehető (akad), aztán az ágy távirányítójával felhívom a Nagymamát, majd kicsit tologatom a buszomat az ágyán és kész.

Aztán végre hazakeveredett a Mama, de itthon is csak henyél, és nemhogy birkózni nem lehet vele, de még csak fel sem emel, ellenben mindenki azzal macerál, hogy ne ugráljak a pocakján. Ki érti ezt? Hát szerintem nem csoda, hogy a Papát egyre jobban csípem, vele legalább nincsenek ilyen gondok.

Na jó, azt bevallom, hogy azért nincs olyan rossz dolgom, mert a kórházas időszak alatt a holland Nagymama vigyázott rám, most meg a magyar Nagyim van itt egy hónapig, aki persze egyfolytában a rendelkezésemre áll. Időnként mondjuk kihúzza a gyufát az olyan megjegyzésekkel, hogy „nem ülünk rá a bilire?" vagy „muszáj felvenni a kabátot, különben itthon maradunk", de a felnőttek már csak ilyenek, és ennek ellenére nagyokat szoktunk játszani. Ha pedig még a Papa is hazajön a munkából, akkor már nem is olyan gáz, hogy a Mamával nem lehet se repülőset, se lovacskásat játszani.

Szólj hozzá a témához!