Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Már két napja itthon vagyunk, de a blogozás és a képek le-, illetve feltöltése a Mama szerint csak a kicsomagolás, mosás, teregetés, takarítás és valami Mobil Info-szerkesztés után jön csak a sorban. A képeket tegnap már letöltöttük a kártyákról (3.5GB), most van a blogírás, a képszortírozás és -feltöltés meg még a jövő zenéje.

Szóval két hetet ismét a szép, de nem mindig napfényes Magyarországon töltöttünk. A legfontosabb most is a Nagyiék kényeztetése volt, illetve hogy találkoztam Gergő keresztpapámmal is, akit már több mint egy éve nem láttam, mert Dubaiba tette át a székhelyét. Ide kapcsolódik, hogy végül Patrikot, az unokatesómat is láttam, bár túl sok közös programot nem csináltam vele azon a két napon amit Visegrádon töltöttek. Ennek több oka is van, a legfőbb talán az, hogy más a napirendünk, mert Ő már nem alszik napközben, én meg még (akaratom ellenére) igen. Azért egy közös kézmosásra, pogácsaszaggatásra és tücsöksimogatásra futotta, a közös esti fürdést bojkottáltam.

A Nagypapi az otthon töltött 16 nap alatt, sajna csak kétszer volt szabad, így az egyik szabadnapján áthajóztunk a Dunán Kisorosziba, ahol volt halászléfőző-verseny, meg aszfaltrajz-verseny, meg egy jó kis játszótér. Délután pedig életemben először fürödtem a kissé hideg Dunában, ami annyira tetszett, hogy alig akartam kijönni, sőt, háromszor is visszakönyörögtem magamat, és pár lépést még mezítláb is megtettem a homokban, dacolva azzal, hogy homokos lesz a talpam.

Patrikon kívül még rengeteg gyerekkel találkoztam, tekintve hogy az első otthon töltött héten végiglátogattuk a család és barátaink javarészét - persze most sem tudtunk mindenkivel találkozni, de az idő rövidsége miatt máskor is így szokott lenni. Azért így is sikerült megtennünk egy hét alatt annyi kilométert Magyarhonban, mint amennyi Amstelveen-Budapest oda-vissza. Legelőször Erika néniékhez mentünk, ahol a 3 és fél éves Dorinával játszottam, illetve életemben először úsztam a Balcsiban. Azután találkoztam a Manóblogos bagázzsal, névszerint Katával, Lucával és Bencével. Erről már ők részletesen megemlékeztek, és mivel az ott írottakkal mindenben egyetértek, valamint mert nekem még sok másről is írnom kell, illetve fáj a lustaság, a kedves Olvasót átirányítanám a Manóblogos kollégáim oldalaira. Annyit azért mégiscsak leírok, hogy nagyon jól éreztem magamat, Kata nagyott nőtt, szuperül tud négykézláb teperni, úgyhogy szerintem már alkalmas arra, hogy velünk rosszalkodjon. Csak még kicsit dolgozni kell rajta, mert egyelőre nagyon erősen rajta van a jókislány-imidzs. Örülök, hogy megismertem Jutát és Bedét, és annak is, hogy Jutával (és véletlenül később Bedével is) átéltem életem első ölelkezését és szájrapusziját. :-)

Ezekután ismét Balcsira vezetett az utunk, ahol Rékával, Dettivel és a pocakjában lévő bébivel, valamint Évivel és 3 gyerkőcével találkoztunk. Itt leginkább a majdnem kétéves Bellával játszottam, mert Bátor félt tőlem (pedig idősebb mint én), Léda meg csak két hónapos.

A következő program Dorka keresztelője utáni kertiparti volt, amit nagyon élveztem. A 6 hónapos Dorkával nem tudtam játszani, de az unokatestvérével annál inkább. A legtöbb időt a medencébe töltöttem, aminek a Mami nem örült, tekintve, hogy a 36 fokban az ünneplőruháját medenece-kompatibilissá téve, a medence lépcsőjén állva kellett engem lóbálnia a vízben, mivel még nem tudok úszni, és csak mélyvíz volt. Úgyhogy ebből a családi összejövetelből Ő is csak a medencére emlékszik, na meg a gyöngyöző homlokára, mert még azt sem tudta igazán felmérni, hogy kik voltak jelen, nemhogy két szót tudott volna váltani valakivel is.

A következő napon ismét a Balatonon találtam magamat. Először beugrottunk Szántódra, hogy Katának adjunk egy puszi,  majd Szabadiban kötöttünk ki. Ezúttal nem volt játszótársam, mert a 11 éves Marcit más dolgok kötik le, de a szülei és nagymamája azért mindent megtett, hogy jól érezzem magamat. És sikerült is. És megint pancsiztam a Balatonban. És vasárnap lévén több mint 3 óra alatt értünk haza, úgyhogy megint autókáztam egy jót.

Na ezután jött Patrik két napra Visire. Sajnos az idő nagyon elromlott, úgyhogy két napig be voltunk zárva a lakásba, igaz, az unokatesóm volt olyan vakmerő, hogy két zuhé között elment sétálni, bár egyszer azért értük kellett menni kocsival, mert annyira rázendített.

Nem utolsó sorban pedig találkoztam Benedekkel, aki már majdnem 3 éves, és néhány kisebb nézetletéréstől eltekintve nagyon jól éreztem magam náluk. Annyira otthonosan viselkedtem, hogy fogtam magam, levettem a zoknimat, majd bebújtam Benedek ágyába és betakaróztam. Aztán meg fogócskáztunk a fürdőszoba-hálószoba-közelekdő útvonalon, amit nagyon élveztem. Ja, ott is volt egy pocaklakó, aki pár hét múlva fog előbújni.

Aztán voltam a Papával bobozni is, ami nagyon-nagyon tetszett, annyira, hogy az első lassúbb menet után kértem a Papát, hogy gyorsítsunk egy kicsit.

A Nagymamitól tanultam egy új dalt, a Csiga-bigát, mivelhogy két csigát is fogtam a kertben. Az otthon töltött idő alatt nagyon sokat fejlődött a beszédem, már szép mondatokat is összeteszek, például a csigákkal kapcsolatban: "Nem látom, hol van a csiga-biga."

Az éjszakákat ismét megemlítem: jelentem, leszoktam az éjjeli kajálásról, sőt már reggel sem iszom tejet, csak a reggelihez, pohárból. Egyébiránt határozottan több pihenőt engedek a Mamáéknak éjjelente, volt amikor az egész éjszakát hagytam, hogy végigaludják. És ha keltem, akkor is többnyire csak egy betakarás erejéig voltam fent. (Visszatérve Hollandiába, tegnap éjjel szépen aludt, egyszersem ébredt fel, ma viszont este 11-től 3 órán keresztül ki-bejárkálás volt a program - a szerk.)

A kaki-dolog sajnos mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, mert azóta is jobb szeretem én ezt stikában a pelusba pakolni. A pisilés viszont nagyon megy, főleg mióta mindenki kézfogással gratulál érte! Na persze nem magamtól szólok, hogy kell, de ha valakinek az az ötlete támad, hogy akár pislanthatnék is egyet, akkor nem ellenkezem, és minden tőlem telhetőt megteszek.

Fotóz káming szún!

 

Szólj hozzá a témához!