Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Már-már szokássá válik, hogy az internetes haverjaimmal egyetemben kitöltöm az idevágó tesztet, a miheztartás végett.

22-24 hónapos korban egyedül megy föl és le a lépcsőn, de a fokokra még egyesével lép, azaz előbb mindkét lábával megáll az egyiken, és csak azután lép a következőre. El tudja rúgni a labdát, és nem esik el.
Mennék én egyedül is, de nem hagynak! Mondjuk ezek a holland lépcsők tényleg elég meredekek és a lépcsőfokok is kétszer olyan magasak mint magyar kollégáik, de azért felfele simán megyek, lefelé még csak kapaszkodva. Labdarúgásban jó vagyok, de ez (holland) családi kötelességem.

Mire két éves lesz, már több szóból álló mondatokat mond, és két-három mondatos párbeszédeket folytathat. Rövid mondókákat és dalokat is megjegyez. Rengeteget beszél és a felét már meg is lehet érteni, de sok a halandzsa.
Nagy tévedés! Egyetlen 3 szavas mondatot mondok: "Papa, kom mee!". Aztán van még kétszavas mondat a repertoáromban: "Hallo Papa!", "Papa slapen!" "Mama is!". Ezzel kifújtak a mondatok. Viszont már össze-össze teszek két szót pl. nagy maci, még alma stb. És jelentem, meg tudom mondani a nevemet! Emellett az utóbbi pár hétben rohamosan fejlődik a szókincsem, mindkét nyelven próbálom a szavakat a Papa és a Mama után mondani. Ráadásul nem hiába hisztizem ki olyan sokszor, hogy Diegot nézhessek, mert már válaszolok a kérdésére, pl.: Ez a majom? Neeeem, puma! (és tényleg puma van a képen :-)

Szavakkal is jelzi, mit akar, vagy mit szeretne.
Inkább hogy mit akar (és hogy mikor akarja: MOST AZONNAL) A fent említett "Alma!" vagy "Még alma!" mondatokkal például azt fejezem ki, hogy nagyon hálás lennék, ha adnának mán végre még egy kis almalevet, mert már szomjanhalok. A Chocola! illetve Csoki! felkiáltásokat remélem nem kell bővebben magyaráznom.

Néhány színt már megnevez, és akár háromig is elszámol.
Hát nem. Ma először mondtam hollandul, hogy zöld, de amúgy tojok magasról a színekre! Csak összekeverik az embert. Például fogalmam sincs, hogy miért jön nekem a Mama azzal hogy zöld, mikor a békára mutat. Elég volt azt megjegyeznem, hogy az nem csak béka, hanem kikker is, úgyhogy most hogy jön ide a zöld?! A számokból tudok párat, de inkább csak össze-vissza. Azt tudom, hogy két éves vagyok, bár hollandul kitartok az 5 mellett, amit amszterdami akcentussal ejtek, amitől a Papa rendre röhögni kezd.

A bonyolultabb utasításokat is megérti, de a tiltások nagy része még nem rögződik. Mindent újra megpróbál, amit egyébként nem lenne szabad, teszteli, hol van a határ.
Hát ja. Megértek minden utasítást, de közben tesztelem hogy hol a határ, ezért néha úgy teszek, mintha nem érteném meg. A tiltások is rögződnek suttyomban, de azokkal is tesztelem a határokat :-)

Elkezdődik a "miért?"-korszak. Kérdések végtelen áradata indul, amire mindig felelni kell, bármilyen fárasztó. Mindig korának megfelelő szinten, de logikusan válaszoljunk. Már felismeri, hogy ki lány és ki fiú, de saját magát még nem sorolja be egyik csoportba sem.
Nálunk a hiszti-korszak kezdődött el már jóideje. A miértek nem érdekelnek, főleg a "miért- nem-szabad"-ok. Inkább a nénit és bácsit ismerem fel, na meg a babákat. Kérdésre jól válaszolok, hogy fiú vagyok, de magamtól inkább csak a babákhoz sorolom magamat. Viszont állva pisilek, ami többet mond ezer szónál :-)

Ezekben a hónapokban kezd egyértelműen kiderülni, hogy a gyerek jobb- vagy balkezes lesz-e. Szívesen firkálgat és festeget az ujjával. Az egyszerű kirakós feladatokat, amikor egyszerű formákat kell a helyükre illeszteni, már meg tudja oldani.
Jobbkezes. Ez már elég rég kiderült. Firkálni szeretek, festék közelébe még nem eresztettek. Viszont formákból és egyszerű kirakósokból király vagyok!

Lassan kisgyermek alakul a totyogó csecsemőből. Kezdődik a nappali szobatisztaság időszaka, de igen széles az egyéni variáció. A nyári időszak mindig könnyebb ilyen szempontból, mert alig kell kisnadrágon kívül hordani valamit, és rögtön észrevehető a pisilés, kakilás szándéka.
Nálunk még nem kezdődik. A nyári időszak meg lehet, hogy könnyű, de nem Hollandiában, ahol 12 fok van nyáron - ezt a Mama üzeni (na jó, nem mindig - az elfogulatlan szerk.) Viszont ott tartunk, hogy reggel és este a bilibe pisilek (szigorúan állva), illetve egyszer már a retyóba is pisiltem (ülve). A kakit már nem jelentem be előre, sőt utólag/közben is letagadom (ez a magánügyem, miért kéne már mindenkinek az orrára kötni, elég ha utólag érzik, nem?)

Lassan el kell hagyni a rácsos ágyat is. Nagyon sok gyerek ilyenkor már bármikor ki tud mászni belőle.
Már készül az ágyam, de nem kifejezettem ezért, hanem mert a Mami azt gondolja, hogy most jó tempóban tudnék átszokni. Pár napon belül meglássuk.

Megváltozik a viselkedése. Az egyik percben hozzád bújik, babusgatást szeretne, aztán esetleg ellök, és "csak azért is" egyedül akar mindent megcsinálni.
Abszolute igaz.

Rengeteg energiája van, állandóan megy valahová. Két éves kor körül a baba már valóban egyre inkább szeretne új helyeket és új embereket látni, és egyre jobban igényli más gyerekek társaságát.
Úgy biza. Mondjuk energiával eddig sem álltam rosszul. A gyerekeket általában szeretem és jól kijövök velük.

Megjelenhet a sötétségtől való félelem és a más, irracionális (képzelt) dolgoktól, pl. szörnyektől való félelem is. Ha racionálisan megpróbálod elmagyarázni, hogy a félelmei alaptalanok, nem ér semmit, mint ahogy az sem használ, ha sötétben hagyod, csak hogy belássa, hogy nincs mitől félnie. Ha fél a sötéttől, érdemes nála égve hagyni egy kislámpát, szörnyek ellen pedig lehet közösen "ellenvarázslatot" csinálni, vagy "szörnyűzőket" kitalálni, a szörnyeket ezzel kinevetni. Az sem katasztrófa, ha néha megengedjük, hogy a szülő ágyában aludjon, vagy ha a kiságyát ideiglenesen a szülői hálóba költöztetjük.
Egyelőre nem félek én a Ruud-ön kívül semmitől sem! És bizony mindannyian katasztrófaként élnénk meg, ha egy szobában kéne (el)aludnunk.

***

 

Szólj hozzá a témához!