Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Már előre tudtam, hogy valami készülődik, mert a Mami egész szombaton sütött-főzött, meg olyanokat dünnyögött a Papának, hogy reméli nem ragad le a torta, meg hogy most ugrik a majom a vízbe... én nem értettem, hogy milyen majomról beszél, de az lejött, hogy kicsit kezd becsavarodni.

Aztán kaptam pár képeslapot, meg a visegrádi Nagyiéktól egy magazint, benne egy fényképpel, ami szerint végérvényesen és visszavonhatatlanul sikerült kitúrnom a Mamiékat a szobájukból, mert most már hivatalosan is berendezték gyerekszobának, az ÉN gyerekszobámnak! Kisággyal, iskolatáblával, kisautókkal, ahogy kell! :-)

Aztán vasárnap szokásomhoz híven reggel 7-kor frissen pattantak ki a szemeim, majd mikor egy órányi vakarózás után testületileg lefáradtunk a nappaliba láttam, hogy lufik lengedeznek mindenhol, na meg egy bringa van a kanapénak dőlve. Elsőre nagyon megtetszett, rá is pattantam egyből, és ekkor ért a váratlan fordult. Olyan cangát bírtak venni a Papáék, amiről lespórolták a pedált (biztos ez ocsóbb vót)! Na nem mintha tudnék a pedállal mit kezdeni, de azért kicsit bepipultam ezen, meg azon, hogy nem tudok még kellően egyensúlyozni, hajtani a lábammal és kormányozni is közben. Úgyhogy két fránya kör után le is szálltam róla, és azóta sem tudtak rá visszarimánkodni, de azért még bíznak benne, hogy idővel megszeretem, de addig is számúzve lett a lenti tárolóba...

Mindezek, és a reggeli után jött a Nagypapi. Mint ahogy tavaly is, most is Kanadából érkezett, mert hogy Ő ilyenkor szokta az éves rendes Kanadalátogatását letudni. Ennek megfelelően most is kaptam egy Kanadás pólót, ami nagyon tetszik. (Ebből egyébként tutkó gyűjteményem lesz, csakúgy mint a Papának, aki már eddig több mint 35 Kanadás póló büszke tulajdonosa - volt év, mikor kettőt kapott). Aztán kaptam még egy kis pingvint, ami hátrafele szaltózik - na ettől a frász jött rám. Aztán hozott még nekem egy kutyát, ami szomszédvadító hangerővel énekel, ugat és közben még táncol is - ettől is frászt kaptam, de azóta már megszerettem a pingvinnel együtt.

Egy kis órácskára sikerült lehunynom a szemem, és mikor felébredtem azt látom, hogy egyre több ember özönlik be az ajtón: Anja és Erik, Ria, Jaap és Ella, Cleem, Marco, Daan és Sara, majd Emill nagybácsikám. Mindenki hozott nekem ajándékot, amiket nem győztem kicsomagolni. Ezután került az asztalra a második tortám, merthogy az elsőt még délelőtt a Bab nagypapával felszeltük. Ezen a tortán viszont csillagszóró volt, amitől vagy 5 percig csillagokat láttunk, majd észrevettem, hogy van rajta két gyertya is, amit már rutinosan fújtam el. Mindezek után fedeztem fel, hogy én is a tortára vagyok rajzolva, ráadásul Di(e)goval együtt!
Miután kivégeztük a tortát, nagyon jól eljátszottam Daan-nal és Saraval, meg úgy mindenkivel, aki a közelembe került (és a nappali méretét tekintve mindenki mindig a közelemben volt), egészen addig amíg meg nem jött Ruud és Yvonne. Ahogy szoktam, rohantam ki a folyósóra, de amint megláttam a Ruud-öt visszatipliztem és bebújtam az ajtó mögé, majd elkaptam a Papát, aki felvett, belefúrtam a fejem a vállába, és csak szorítottam és szorítottam, ahogyan csak bírtam. 20 perc után átvett a Mami, mert a Papi kicsit leizzadt (a Maminak meg már úgyis mindegy volt, mert ahogy fogytak az ülőhelyek a nappaliban, úgy gyöngyözött egyre jobban a homloka). Aztán egy fél óra múlva átvett a Nagyi Motor, mert még mindig nem mertem felnézni. Úgy egy óra múlva oldódtam kicsit fel, de a teraszról egészen addig nem tettem a lábam a nappaliba, amíg el nem ment a Ruud. Valamiért nem csípem, de magam sem tudom miért.

Végül idén is (csakúgy mint tavaly) egy órával később kerültem ágyba, részint a vendégek távozása, részint a nagy izgalom miatt.

Összegzés: jó ez a szülinap-dolog!

***

 

Szólj hozzá a témához!