Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Bár nem volt minden ideális - pl. Emma nélkül kicsit túltengett a tesztoszteron szint itthon - azért nagyot ünnepeltünk. Kezdődött azzal, hogy beugrott Gergő nagybátyám 3 napra, ha már erre járt Dubaiból Budapestre menet. Több oka volt a látogatásának: egyrészről akart nekem hozni jó sok ajánédkot, másrészről egy napon van a szülinapunk és velem akart bulizni, harmadrészről Emmát is meg akarta nézni (csak nem számolt azzal, hogy Emmababával előre kell időpontot egyeztetni hogy itthon legyen).

Szóval előszülinapozásként elmentünk az Amstel parkba, ami a jóidő hatására kicsit megtelt, ráadásul a Papa és én voltunk az egyetlen szőkék az egész parkban... anyway, ez engem nem zavart, robogtam a futóbiciklimmel, sokszor olyan gyorsan, hogy a Maminak szívritmuszavara támadt. Aztán pedig eljött a nap fénypontja: felültem a kisvasútra! Illetve ez inkább csak minivasút, ami körbe-körbe megy, de ez most mellékes. Akkora vigyorral a fejemen ültem a vonaton, hogy a mosolyom összekötötte a füleimet. A kanyarban bedőltem, az egyenes szakaszon meg kidőltem, hogy jól szemügyre vegyem a vonat kerekeit, amik felettéb hasonlítottak a Thomas kerekeire. Amikor meg volt egy kis időm, úgy integettem mint Beatrix a királynő napján. Aztán persze - ha már ott volt - lenyúltam a Gergőt is még egy menetre.

Másnap, az igazi szülinapom reggelén egy halom ajándék várt a nappaliban. Természetesen a nagytöbbség Thomasos cucc volt - ahogy előre kértem. De azért nagyon örültem minden másnak is, pl. a távirányítós autónak, és a motoros bálnának. Mindezt a Nagymama és a Nagypapa élő adásban élvezte Skypeon keresztül. Aztán meglátogatott a Bab (akitől szintén vonatokat kaptam) és ez egyúttal alkalmat biztosított arra is, hogy elfújjam mind a 3 gyertyát a tortámon. Ja, és hogy egyek is egy pár szeletet.

Amíg aludtam, a szülők elosontak Emmát megetetni a kórházban, majd mire felébredtem már itthon voltak, és kezdődhetett megint a tortázás. Na nem azért mert én akartam volna megint pár szeletet bevágni (khm), hanem mert megjött Anja és Eric is (= Thomasos felüljáró és vonatok + autómentőautó), valamint befutott Ruud és Yvonne (= 3 db "gouden boekjes" amik jelenleg a kedvenc mesekönyveim - a legújabb kedvencem, 5 tűzoltóról szól és egy magyar bácsi rajzolta).

Másnap az oviban tartottam meg a szülinapomat. Ugyan nem akartam a trónra felülni, de azért élveztem, hogy mindenki nekem énekel és tapsol. Hálából kiosztottam az ajéndékokat, amiket holland módra vinni kell. Itt nem szabad semmi ehetőt osztogatni, ezért a ráérős holland anyukák kitalálták, hogy valami saját kezűleg készített ajéndékkal kell meglepni mind a 20 ovistársat. És mivel én még nem tudok annyira saját kezűleg ilyeneket készíteni, hát rámaradt az ötletelés és a kivitelezés a Mamára. Szerencsére a Papa is besegített a vagdosásba. Az eredmény: egy papírtorta, amiből mindenki egy szeletet kapott, benne egy kis felhúzható-úszó állatkával.

Tegnap pedig folytatódott az ünneplésem, hiszen eljött Bea, Gert-Jan és Áron. És tudjátok mit kaptam? Thomasos vasúti átjárót + vonatot! Meg egy Diegos matricakészletet :-))) Na és persze muszáj volt megint ennem egy kis tortát... aztán mivel kezdett kicsinek bizonyulni a nappalink, elmentünk Elsenhove gyerekfarmra, ahol jót futkároztunk Áronnal, majd jól bőrig áztunk. Én először életemben - egész jól kihúztam 3 évig. Emma például csak 10 hétig bírta :)) Na de holland gyerekek is vagyunk, hozzá kell szoknunk, hogy nem vagyunk cukorból.

Szólj hozzá a témához!