Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Pár dolog kimaradt a múltkori beszámolómból, ezeket most igyekszem bepótolni. Az egyik és a Maminak legfurább, hogy nemrég visszamentem "babába". Ugyan hallott róla, hogy ha kistesó érkezik, akkor a nagy is szeret néha kisbabát játszani, és ennek jegyében pl. a rég elfelejtett cumisüveget, cumit stb. kéri, de eddig azt hitte, hogy ez csak a kistesó megérkeztével kezdődik el. Arra nem számított, hogy már most fogom magam, és a régóta használt nadrágpelust nem akarom felvenni bugyiként, csak ha lefeküdve rámadják, úgy mint kisbaba koromban. A vicc az egészben az, hogy anno pont amiatt tértünk át erre a nadrágpelusra, mert nem voltam hajlandó lefeküdni a peluscseréhez. Ráadásul most is kikérem magamnak, ha lekisfiúznak, de ilyenkor magamtól mondom, hogy "most kisbaba vagyok, utána Bence vagyok".
A Mami viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és két elméletet állított fel: az egyik, hogy mostanában bizony előfordult az oviban, hogy tisztába kellett tenni, és ott valószínűleg nem vetkőztetnek le teljesen, hanem csak lefektetnek a komódra, lehúzzák a gatyámat bokáig (amit itthon még akkor is teljesen leveszek, ha a bilin ülök), és úgy kapok tiszta pelust. Így hát itthon is ezt a kiszolgálást kérem.
A másik, kicsit elvontabb elmélet szerint most vagyok abban a korban, amikor elkezdem élvezni és kitalálni a szerepjátszást, másszóval a "csináljunk úgy, mintha" játékot. Ez még régebben kezdődött a fürdőkádban, amikor is kávét főztem mindenkinek, de csak játékból ittuk meg. Aztán folytatódott természetesen a Thomas-szal, hogy én vagyok a Thomas a Nagymama/Mama/Papa pedig a kocsi, és így vonatozunk. Meg szoktam olyat mondani, hogy most én vagy a Mami, a Mami pedig a Bence. Na ezt a nyomot követve, lassan kilyukadhatunk oda, hogy most én vagy a kisbaba, és nem a tesó a Mami hasában.

Őszintén szólva elég bonyi a Mami észjárása, én legalábbis nem tudom követni, mert az igazság az, hogy az ovis gyakorlatot kérem itthon is, amihez csak viccből hozzáteszem, hogy kisbaba vagyok. Ha már mindig olyanokkal cukkolnak, hogy csak a kisbabáknak kell pelus, a nagyfiúknak nem...

A másik történés, amit kifelejtettem a múltkori bejegyzésből, hogy elkezdtem félni. Na nem a kis háztartási gépektől, amiknek nagy hangjuk van, mert azoktól eddig sem csíptem. Most viszont igen enyhe fokozatban, de előjött, hogy félek a sötéttől, ezért párszor éjjeli lámpánál aludtam el, egészen addig, amíg el nem romlott a lámpa, mert azóta megint tudok nélküle is aludni. Viszont még a délutáni alvás után is sokszor mondom, hogy be kell csukni a lépcső tetején a rácsot, mert különben jön az oroszlán. "És az nem lesz jó." A játékosszekrény tetején valóban volt egy kék plüss oroszlánperselyem (amit a bankszámlámhoz! kaptam), és amivel imádtam játszani, de a Nagymama és a Mami szerint a kialakult helyzet miatt azon nyomban el kellett távolítani onnan, úgyhogy most már sokkal ritkábban jön az oroszlán.

Kajaügyben annyi változás van, hogy felkerült két új hama is az étlapomra: a dió és a tejbe tunkolós kenyér. A dióra csak úgy rátaláltam a mandarinos-almás tálban, mint alternatíva a gyümölcs helyett. A tejbe tunkolós kenyeret pedig Nagymaminak köszönhetem, aki egybe sült fasírtott gyártott éppen, én pedig szokás szerint ott tüsténkedtem a konyhában, és segítettem neki. Ekkor kaptam a feladatot, hogy tépkedjem szét a kenyérkét és tegyem bele a tejbe. Hát először a nagy tépkedés közepette a fele kenyér a számban kötött ki, aztán gondoltam megkóstolom tejbe tunkolva is. Eredmény: egy fél, héj nélküli kenyeret megettem így, de szerencsére jutott a fasírtba is.

E pillanatban viszont nincs tunkolás, mert épp ismerkedem a fosós-hányós betegséggel. Mondjuk engem annyira nem zavar a dolog, ma reggel is boldogan mentem át a Mamiékhoz reggel hétkor, hogy "Jóreggelt!" és már adtam is volna a nagy puszit a Maminak, de puszi helyett más jött. Mami szerencsére még épp félreugrott, majd engem állított félre, hogy a többi ne az ágyukba, hanem a földre menjen. És ment is, sugárban. Mikor felkapcsolták a villanyt, akkor láttam elcsodálkoztam és azt mondtam: "Aztamindenit, jaj de nagyot köhögtem ide a földre! Ez nem lesz jó!"

 

Szólj hozzá a témához!