Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted a Bence blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2009 február

Bence 5. napja gyomorinfluenzás. Ahogy alább is írtam, eddig nem zavarta a dolog, rohangált, thomasozott, humoránál volt. Viszont szombaton úgy gondoltuk, hogy már kicsit sok lesz a vízállagú kakiból és a sok "köhögésből" és elmentünk a háziorvosi ügyeletre. Ott kapott kúpot hányás ellen, és megtudtuk, hogy 15 napig is eltarthat ez a betegség. Vasárnap már egyre többször mondogatta Beni, hogy fáj a hasa, de pár puszival megoldottuk a dolgot. Megkapta a kúpot is, meg is úsztuk az egész napot hányás nélkül, igaz baromi sok pelenkacserével. Este aztán már elég nyűgös volt, miután letette a Nick aludni, felült az ágyában és halkan, erőtlenül nyöszörgött. Bementem, mondta hogy fáj a hasa, de simogattam egy darabig és elaludt. Éjjel fél egykor megint nyöszörgött, és mondta hogy fáj a hasa, és egy percen belül sugárban hányt. Ettől már megijedt és elkezdett sírni. Megnyugtatás, átöltözés, ágyhúzás, hassimogatás, alvás. Fél négykor Mamiiii, Mamiiii, jaj, jaaaaj! Rohanok, bekakilt. Folyt mindenhol. Gyorsan a fürdőbe, lemosás, tiszta pelus, új pizsi, ágyhúzás (végre van hova tennem a szülési csomagban kapott alátéteket), nagy nehezen két korty ivás, hassimogatás, mosógépindítás, alvás, 7-kor a szokásos kelés.
Most 11 óra van, a 4. pelusnál tartunk (a mondat befejeztével az 5.-nél). Ivás csak lassacskán megy, magához képest semennyire (Bence napi 2-3 litert simán megiszik egészségesen), enni magához képest jól evett, de a pelusok számát tekintve nem maradt bent sok, hangulata változó, néha nyöszörög, de most éppen a Thomassal játszik. Folyt. köv.

Pár dolog kimaradt a múltkori beszámolómból, ezeket most igyekszem bepótolni. Az egyik és a Maminak legfurább, hogy nemrég visszamentem "babába". Ugyan hallott róla, hogy ha kistesó érkezik, akkor a nagy is szeret néha kisbabát játszani, és ennek jegyében pl. a rég elfelejtett cumisüveget, cumit stb. kéri, de eddig azt hitte, hogy ez csak a kistesó megérkeztével kezdődik el. Arra nem számított, hogy már most fogom magam, és a régóta használt nadrágpelust nem akarom felvenni bugyiként, csak ha lefeküdve rámadják, úgy mint kisbaba koromban. A vicc az egészben az, hogy anno pont amiatt tértünk át erre a nadrágpelusra, mert nem voltam hajlandó lefeküdni a peluscseréhez. Ráadásul most is kikérem magamnak, ha lekisfiúznak, de ilyenkor magamtól mondom, hogy "most kisbaba vagyok, utána Bence vagyok".
A Mami viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és két elméletet állított fel: az egyik, hogy mostanában bizony előfordult az oviban, hogy tisztába kellett tenni, és ott valószínűleg nem vetkőztetnek le teljesen, hanem csak lefektetnek a komódra, lehúzzák a gatyámat bokáig (amit itthon még akkor is teljesen leveszek, ha a bilin ülök), és úgy kapok tiszta pelust. Így hát itthon is ezt a kiszolgálást kérem.
A másik, kicsit elvontabb elmélet szerint most vagyok abban a korban, amikor elkezdem élvezni és kitalálni a szerepjátszást, másszóval a "csináljunk úgy, mintha" játékot. Ez még régebben kezdődött a fürdőkádban, amikor is kávét főztem mindenkinek, de csak játékból ittuk meg. Aztán folytatódott természetesen a Thomas-szal, hogy én vagyok a Thomas a Nagymama/Mama/Papa pedig a kocsi, és így vonatozunk. Meg szoktam olyat mondani, hogy most én vagy a Mami, a Mami pedig a Bence. Na ezt a nyomot követve, lassan kilyukadhatunk oda, hogy most én vagy a kisbaba, és nem a tesó a Mami hasában.

Kattints ide a folytatáshoz... »

Most, hogy Oláh-anyuka írásban felszólított, hogy számoljak már be magamról, hát beszámolok. Tippként javasolta, hogy kezdhetném a beszámolót a bilivel is. Kezdhetem, de attól tartok, hogy elég rövid bekezdés lesz: változás nincsen, reggel-este, néha délután pisi az előmelegített(!) bilibe. Mert elvárásaim vannak ám, hideg bilire nem ülök rá. Fejben egyébként már le tudom játszani a dolgot, szépen mondom, hogy majd szólok, ha kakilni kell, és akkor majd ráülök a bilire. Csak gyakorlatban még nem megy. Max addig jutok el, hogy egy puki után rohanok a bilihez, ráülök 5-10 percre, majd bejelentem, hogy "a kuki készen van, a kaki nem működik".

Ellenben minden mással jól állok. Például már nem csak saját dalokat költök, de az ismert mondókákat is befejezem. Például:

Volt egyszer egy ember,
szakála volt kender,
felmászott a fára,
leesett a sárba.
És akkor fájni fog a feje.

Kattints ide a folytatáshoz... »