Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted a Bence blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2008 november

Egy hónapos nagymamás kényeztetés után, ma ismét egyedül voltam a Mamival napközben. Miután neki hivatalosan is az a dolga, hogy henyéljen és még véletlenül se emeljen fel engem, ezért a Nagymaminak tegnap megígértem, hogy jó fiú leszek. És az is voltam! Reggel megvolt ugyan a szokásos vitánk a felöltözésemről (szeretnék ugyanis egész nap pizsiben szaladgálni), de akkor még nem jutott eszembe, hogy jókisfiú legyek. De ezt leszámítva szépen megreggeliztem a Mamival, majd eljátszogattam miközben Ő fekve dolgozott a laptopon, majd játszottunk együtt is, sőt még aludni is szépen mentem délután. Megbeszéltük a mostanság szokásosat, hogy ha felébredek megyünk a Mikuláshoz, és már aludtam is.

Pedig mostanában rájöttem egy új trükkre: az összes alkunk alapja, hogy ha most szépen megyek aludni, akkor majd ha felébredek ez meg ez lesz. Namármost úgy csinálom, hogy miután megkötöm az alkut, bebújok az ágyba és 30 másodperccel később felülök és közlöm, hogy már fel is ébredtem, úgyhogy mehetünk csinálni azt, amit megígértek nekem. Ekkor bepróbálkoznak azzal, hogy még nem ébredhetem fel, mert nem is aludtam, de könyörgöm: az alku az alku, és csak én tudom, hogy mennyit kell aludnom. Ma például 45 percet. De máskor szerintem fél perc is bőven elég lenne.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Bence itthon: Hallod? Repülő! Hol van a repülő? Elbújt a felhő mögé, ezért nem látjuk, csak halljuk!

Bence a közért előtt: Hol a Papa? Nem látom! Hol van? Biztos elbújt a felhő mögé!

Bence az autóban: Piros a lámpa, várni kell...
Nagyi: ...amíg?
Bence: Amíg zöld lesz.

És még hasonlókat mondok mostanság. Eddig szerencsére mindkét nyelven egyformán jól beszélek, bár van amit csak az egyik vagy a másik nyelven tudok mondani. Direktbe fordítani még nem tudok, tehát ha a Nagyi megkérdez valamit, hogy hogyan mondják hollandul, nem tudom. De ha úgy kérdezi, hogy hogyan mondanám a Papának, akkor egyből lefordítom. Ezenkívül pontosan tudom, hogy kihez milyen nyelven illik szólni. A két Nagymamám pedig szorgosan tanul egy-két fontosabb szót a másik nyelven, de vele nem gyakorolhatnak, mert rázom a fejem és egyből javítok: Neeeem, az nem hond, hanem kutya! Egyébként a szülőknek is jól jön, hogy két nyelven nyomom: ha nem érti az egyik, rákérdez a másik, és már mondom is a másik nyelven - a kettőből pedig azért általában ki tudják találni, hogy mit szeretnék :-)

Na nem mintha eddig nem lettem volna apás, de mostanság ez már odáig fajult, hogy például éjszaka ha felébredek, mindenképpen csak a Papa kell nekem, ha a Mama jön ordítok. Bár - lekopogjuk - az éjszakai magatartásom rohamosan javul, már közel sem ébredek minden éjjel, és ha igen, akkor sem kiabálok általában. Megelégszem azzal, hogy a Papa odabújik kicsit, és már alszom is. A Mamának így általában csak az éjjeliőr szerepe jut, azaz éberen figyel minden moccanást, és ha elindulok, riasztja a Papát - illetve amíg a Papa kikászálódik az ágyból, feltartóztat engem, mert ha beszabadulok az ő szobájukba, akkor onnan nem tágítok, aminek eredményeképpen lőttek a további alvásnak.

Egyébiránt kezdem a saját bőrömön is tapasztalni, hogy ennek a kistesós dolognak van ám hátulütője is. Merthogy még elő sem keveredett a tesó, de máris lefoglalja a Mamát. Így viszont nemcsak, hogy a blogom nem frissül, de például olyat csinál a Mami, hogy elvonul egy hétre a kórházba heverészni. Én meg érjem be annyival, hogy a látogatás keretében átnézem az éjjeliszekrényét, hogy van-e valami ehető (akad), aztán az ágy távirányítójával felhívom a Nagymamát, majd kicsit tologatom a buszomat az ágyán és kész.

Aztán végre hazakeveredett a Mama, de itthon is csak henyél, és nemhogy birkózni nem lehet vele, de még csak fel sem emel, ellenben mindenki azzal macerál, hogy ne ugráljak a pocakján. Ki érti ezt? Hát szerintem nem csoda, hogy a Papát egyre jobban csípem, vele legalább nincsenek ilyen gondok.

Na jó, azt bevallom, hogy azért nincs olyan rossz dolgom, mert a kórházas időszak alatt a holland Nagymama vigyázott rám, most meg a magyar Nagyim van itt egy hónapig, aki persze egyfolytában a rendelkezésemre áll. Időnként mondjuk kihúzza a gyufát az olyan megjegyzésekkel, hogy „nem ülünk rá a bilire?" vagy „muszáj felvenni a kabátot, különben itthon maradunk", de a felnőttek már csak ilyenek, és ennek ellenére nagyokat szoktunk játszani. Ha pedig még a Papa is hazajön a munkából, akkor már nem is olyan gáz, hogy a Mamával nem lehet se repülőset, se lovacskásat játszani.