Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted a Bence blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Bence itthon: Hallod? Repülő! Hol van a repülő? Elbújt a felhő mögé, ezért nem látjuk, csak halljuk!

Bence a közért előtt: Hol a Papa? Nem látom! Hol van? Biztos elbújt a felhő mögé!

Bence az autóban: Piros a lámpa, várni kell...
Nagyi: ...amíg?
Bence: Amíg zöld lesz.

És még hasonlókat mondok mostanság. Eddig szerencsére mindkét nyelven egyformán jól beszélek, bár van amit csak az egyik vagy a másik nyelven tudok mondani. Direktbe fordítani még nem tudok, tehát ha a Nagyi megkérdez valamit, hogy hogyan mondják hollandul, nem tudom. De ha úgy kérdezi, hogy hogyan mondanám a Papának, akkor egyből lefordítom. Ezenkívül pontosan tudom, hogy kihez milyen nyelven illik szólni. A két Nagymamám pedig szorgosan tanul egy-két fontosabb szót a másik nyelven, de vele nem gyakorolhatnak, mert rázom a fejem és egyből javítok: Neeeem, az nem hond, hanem kutya! Egyébként a szülőknek is jól jön, hogy két nyelven nyomom: ha nem érti az egyik, rákérdez a másik, és már mondom is a másik nyelven - a kettőből pedig azért általában ki tudják találni, hogy mit szeretnék :-)

Na nem mintha eddig nem lettem volna apás, de mostanság ez már odáig fajult, hogy például éjszaka ha felébredek, mindenképpen csak a Papa kell nekem, ha a Mama jön ordítok. Bár - lekopogjuk - az éjszakai magatartásom rohamosan javul, már közel sem ébredek minden éjjel, és ha igen, akkor sem kiabálok általában. Megelégszem azzal, hogy a Papa odabújik kicsit, és már alszom is. A Mamának így általában csak az éjjeliőr szerepe jut, azaz éberen figyel minden moccanást, és ha elindulok, riasztja a Papát - illetve amíg a Papa kikászálódik az ágyból, feltartóztat engem, mert ha beszabadulok az ő szobájukba, akkor onnan nem tágítok, aminek eredményeképpen lőttek a további alvásnak.

Egyébiránt kezdem a saját bőrömön is tapasztalni, hogy ennek a kistesós dolognak van ám hátulütője is. Merthogy még elő sem keveredett a tesó, de máris lefoglalja a Mamát. Így viszont nemcsak, hogy a blogom nem frissül, de például olyat csinál a Mami, hogy elvonul egy hétre a kórházba heverészni. Én meg érjem be annyival, hogy a látogatás keretében átnézem az éjjeliszekrényét, hogy van-e valami ehető (akad), aztán az ágy távirányítójával felhívom a Nagymamát, majd kicsit tologatom a buszomat az ágyán és kész.

Aztán végre hazakeveredett a Mama, de itthon is csak henyél, és nemhogy birkózni nem lehet vele, de még csak fel sem emel, ellenben mindenki azzal macerál, hogy ne ugráljak a pocakján. Ki érti ezt? Hát szerintem nem csoda, hogy a Papát egyre jobban csípem, vele legalább nincsenek ilyen gondok.

Na jó, azt bevallom, hogy azért nincs olyan rossz dolgom, mert a kórházas időszak alatt a holland Nagymama vigyázott rám, most meg a magyar Nagyim van itt egy hónapig, aki persze egyfolytában a rendelkezésemre áll. Időnként mondjuk kihúzza a gyufát az olyan megjegyzésekkel, hogy „nem ülünk rá a bilire?" vagy „muszáj felvenni a kabátot, különben itthon maradunk", de a felnőttek már csak ilyenek, és ennek ellenére nagyokat szoktunk játszani. Ha pedig még a Papa is hazajön a munkából, akkor már nem is olyan gáz, hogy a Mamával nem lehet se repülőset, se lovacskásat játszani.

Az íródeákomnak lelkifurdalása van, mert mostanság mindig a kistesó blogját frissítgeti, mintha velem nem törénne semmi. Pedig dehogynem! 4 napja például megleptem mindenkit azzal, hogy MAGAMTÓL belekakiltam a bilibe! Szólni ugyan még mindig nem szólok előre, de aznap úgy tűnt, hogy jönne valami, és még nem késő, ezért a Mami levette rólam a ruhát alul, és hagyott szaladgálni. Kétszer ráültetett a bilire is, de mindkétszer 3 másodperc után mentem a dolgomra. Már épp egy pelusért jött be a szobámba, mikor meglátta, hogy ott virít a cucc a biliben!!!! Volt nagy öröm, meg üdvrivalgás, majd ünnepelt sztárként vonultam be a vécébe és sk öntöttem ki a produktumot.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Na csak hogy én is végre szóhoz jutok, és nem mindig a kistesómmal van elfoglalva a Mami. (Egyébként tényleg nem, nem is engedném, csak így on-line módon tűnik úgy, mintha.)
Szóval szeretnék beszámolni arról, hogy igazából is nagyfiúsodom. Nem csak azért, mert ovis vagyok, és nagyfiús dolgokat csinálok (pl. borotválkozás), de azért is, mert egyre inkább lehet velem beszélni,  alkudozni kicsit: "Most mész egy kicsit aludni, utána majd nézhetsz még Thomast." vagy "Előbb egyél egy kis sonkáskenyeret, utána kapsz majd csokipudingot." vagy "Előbb vissza kell rámolni a fiókba, utána lemegyünk játszani." és társaik. (Persze az "előbb sonkáskenyér, utána csokis" dolog azért inkább a csoki javára billen ;)) Viszont legtöbbször (természetesen csak ha nem vagyok valamiért durcás) működik a dolog, és mindenki jól jár vele.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy kinőttem a dackorszakból, mert nem kell félteni, hisztizni sem felejtettem el, de az alkudozás vagy másnéven megbeszélés, mint új dolog lépett az életembe.

Bili update: reggel-este-meztelenül bili, amúgy letagadok mindent, utólag is.

Kaja update: egyszer fent, máskor lent - többször lent, de legalább nem állandóan. Új taktika: kevesebb innivalót kapok, mert az utóbbi időben napi 1,5 litert is megittam, ami jó, csak megtölti a pocakom és nem meglepő, hogy nem eszem.

A nagy érdeklődésre való tekintettel, két hete a Mami hátrahagyott egy fényképezőgépet az oviban, hogy aztán Joke néni fotóriporteri képességeit kamatoztatni tudja. Az eredmény itt látható, addig is egy kis ízelítő alább.

Ugyanezen a napon, elkészítettem az oviban életem első csákóját és távcsövét! Állítólag a hormonok vagy mik miatt, de mikor a Mama meglátott a teremben, egyből elkezdtek folyni a könnyei. Na ja, ki ne sírna, mikor megáll az ajtóban, és egyből 14 pár szem szegeződik rá, mind a 14 pár előtt egy pár vécépapírgurigával?! Persze senki sem látott a távcsőtől semmit, úgyhogy mint a kisvakondokat, úgy kellett Joke néninek és Corrie néninek az ajtóhoz terelgetni minket, ahol még mindig a távcsövön keresztül nézve próbálta mindenki megtalálni a saját mamáját (sikertelenül). Ennek ellenére nagy sláger lett a távcső, azóta is gyakran használom, bár a díszítést már leszedtem róla, mert rájöttem, hogy úgy túl gyerekes.

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | Következő