Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted a Bence blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Az utolsó bejegyzés óta megjártuk még egyszer a háziorvost, mert 2 nap kihagyás után újra csúnyán és sűrűket "köhögtem" és a peluscsere is elviselhetetlen gyakoriságúvá vált. A doktornéni viszont  - ahogy azt a Papáék gondolták - széttárta a kezét, hogy ez van, c'est la vie. Azt mondjuk a Mami legmerészebb álmában sem remélte, hogy kapunk valami szert, ami segít, de abban reménykedett, hogy legalább valami tanáccsal gazdagabbak leszünk, esetleg megjelöl a doktornéni egy időpontot, hogy pl. ha még jövő héten is tart, akkor menjünk vissza, de semmi.

Viszont szerencsére a jövő hétre már meggyógyultam, úgyhogy a Nagymamiért már nagyjából egészségesen mentünk ki a repülőtérre. Annyira jól voltam, hogy gondoltam megmutatom milyen erős és kitartó vagyok, így 3 napig óriási hisztikkel szórakoztattam a körülöttem lévőket. Olyan igazi vörösfejes, se hall-se lát 45 percig visítós hisztériás rohamok jöttek rám, amihez már rég nem volt szerencsénk. Aztán 3 napi harc után normalizálódott az állapot, és azóta sem jött vissza (kopp-kopp). Verbálisan viszont sokszor még mindig hadban állok mindenkivel, annyira, hogy még az esti mesében is kiabálva javítok ki minden egyes szót a nekem tetszőre. Maminak ettől a haja égnek áll. Persze ez is része az időhúzási taktikámnak, melynek keretében irtózatos tempóban forog az agyam és secperc alatt gyártom a kérdéseket, kéréseket, kifogásokat és egyátalán mindent kitalálok, csak hogy ne kelljen az ágyba mennem. Se délután, se este. Estére mondjuk azért már fáradtabb vagyok, így akkor általában hamarabb elalszom (kb. 20-30 perc, szemben a délutáni durva esetben akár 2-3 órával).

A gyomorinfluenzával járó apró kellemetlenségekért (napi hatszori mosás, kétpercenkénti peluscsere, tízpercenkénti takarítás, felmosás stb.) viszont kárpótolom a Mamit, ugyanis ELKEZDTEM ENNI! Az első napokban az addig sosem hallott "Mami éhes vagyok!" mondat hagyta el a számat, napjában többször. Ráadásul még csak nem is csokit kértem, hanem rendes kaját! És azóta is, lényegében egész nap eszem. Persze nem válogatás nélkül, de korántsem csak/főként édességeket. Például nagy kedvencem lett a fokhagymás Boursenes kenyér (a fokhagymás, fűszeres cuccokat mindig is kedveltem), a leveske (amiben egyszer még a sárgarépát is megettem, igaz, kolbásznak nézve), továbbra is szeretem a husikat, a krumplipürét, a kenőmájasos, sonkás, téliszalámis, vajas kenyeret (akár 2-4 szeletet is egyszerre), valamint újra szeretem a joghurtot (2-3 db 1.5 decis pohárral együltő helyemben), az újra kapható szívószálas Frutta Purát (4-5 db egy menetben á 90 g), ráadásul még egy tésztás cuccot is megettem, sőt, a zöldborsó főzelékbe is belekanalaztam. A betegség miatt lecsökkent hatalmas szomjam is visszatértt, így napi szinten simán benyomok legalább 2 liter folyadékot tej, tea, vizezett almalé és egy Knorr Vie Kidz nevű 100%-os gyümölcs-zöldséglé keverék formájában.
Mindennek meg is van az eredménye: nem mértük ugyan, hogy a 12 kg körüli súlyomból mennyit veszítettem a két hetes betegségem során, de egy hete tudhatom magam egészségesnek és ma 13.3 kilót mutatott a mérleg (kaksi után)!!!

Bence 5. napja gyomorinfluenzás. Ahogy alább is írtam, eddig nem zavarta a dolog, rohangált, thomasozott, humoránál volt. Viszont szombaton úgy gondoltuk, hogy már kicsit sok lesz a vízállagú kakiból és a sok "köhögésből" és elmentünk a háziorvosi ügyeletre. Ott kapott kúpot hányás ellen, és megtudtuk, hogy 15 napig is eltarthat ez a betegség. Vasárnap már egyre többször mondogatta Beni, hogy fáj a hasa, de pár puszival megoldottuk a dolgot. Megkapta a kúpot is, meg is úsztuk az egész napot hányás nélkül, igaz baromi sok pelenkacserével. Este aztán már elég nyűgös volt, miután letette a Nick aludni, felült az ágyában és halkan, erőtlenül nyöszörgött. Bementem, mondta hogy fáj a hasa, de simogattam egy darabig és elaludt. Éjjel fél egykor megint nyöszörgött, és mondta hogy fáj a hasa, és egy percen belül sugárban hányt. Ettől már megijedt és elkezdett sírni. Megnyugtatás, átöltözés, ágyhúzás, hassimogatás, alvás. Fél négykor Mamiiii, Mamiiii, jaj, jaaaaj! Rohanok, bekakilt. Folyt mindenhol. Gyorsan a fürdőbe, lemosás, tiszta pelus, új pizsi, ágyhúzás (végre van hova tennem a szülési csomagban kapott alátéteket), nagy nehezen két korty ivás, hassimogatás, mosógépindítás, alvás, 7-kor a szokásos kelés.
Most 11 óra van, a 4. pelusnál tartunk (a mondat befejeztével az 5.-nél). Ivás csak lassacskán megy, magához képest semennyire (Bence napi 2-3 litert simán megiszik egészségesen), enni magához képest jól evett, de a pelusok számát tekintve nem maradt bent sok, hangulata változó, néha nyöszörög, de most éppen a Thomassal játszik. Folyt. köv.

Pár dolog kimaradt a múltkori beszámolómból, ezeket most igyekszem bepótolni. Az egyik és a Maminak legfurább, hogy nemrég visszamentem "babába". Ugyan hallott róla, hogy ha kistesó érkezik, akkor a nagy is szeret néha kisbabát játszani, és ennek jegyében pl. a rég elfelejtett cumisüveget, cumit stb. kéri, de eddig azt hitte, hogy ez csak a kistesó megérkeztével kezdődik el. Arra nem számított, hogy már most fogom magam, és a régóta használt nadrágpelust nem akarom felvenni bugyiként, csak ha lefeküdve rámadják, úgy mint kisbaba koromban. A vicc az egészben az, hogy anno pont amiatt tértünk át erre a nadrágpelusra, mert nem voltam hajlandó lefeküdni a peluscseréhez. Ráadásul most is kikérem magamnak, ha lekisfiúznak, de ilyenkor magamtól mondom, hogy "most kisbaba vagyok, utána Bence vagyok".
A Mami viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és két elméletet állított fel: az egyik, hogy mostanában bizony előfordult az oviban, hogy tisztába kellett tenni, és ott valószínűleg nem vetkőztetnek le teljesen, hanem csak lefektetnek a komódra, lehúzzák a gatyámat bokáig (amit itthon még akkor is teljesen leveszek, ha a bilin ülök), és úgy kapok tiszta pelust. Így hát itthon is ezt a kiszolgálást kérem.
A másik, kicsit elvontabb elmélet szerint most vagyok abban a korban, amikor elkezdem élvezni és kitalálni a szerepjátszást, másszóval a "csináljunk úgy, mintha" játékot. Ez még régebben kezdődött a fürdőkádban, amikor is kávét főztem mindenkinek, de csak játékból ittuk meg. Aztán folytatódott természetesen a Thomas-szal, hogy én vagyok a Thomas a Nagymama/Mama/Papa pedig a kocsi, és így vonatozunk. Meg szoktam olyat mondani, hogy most én vagy a Mami, a Mami pedig a Bence. Na ezt a nyomot követve, lassan kilyukadhatunk oda, hogy most én vagy a kisbaba, és nem a tesó a Mami hasában.

Kattints ide a folytatáshoz... »

Most, hogy Oláh-anyuka írásban felszólított, hogy számoljak már be magamról, hát beszámolok. Tippként javasolta, hogy kezdhetném a beszámolót a bilivel is. Kezdhetem, de attól tartok, hogy elég rövid bekezdés lesz: változás nincsen, reggel-este, néha délután pisi az előmelegített(!) bilibe. Mert elvárásaim vannak ám, hideg bilire nem ülök rá. Fejben egyébként már le tudom játszani a dolgot, szépen mondom, hogy majd szólok, ha kakilni kell, és akkor majd ráülök a bilire. Csak gyakorlatban még nem megy. Max addig jutok el, hogy egy puki után rohanok a bilihez, ráülök 5-10 percre, majd bejelentem, hogy "a kuki készen van, a kaki nem működik".

Ellenben minden mással jól állok. Például már nem csak saját dalokat költök, de az ismert mondókákat is befejezem. Például:

Volt egyszer egy ember,
szakála volt kender,
felmászott a fára,
leesett a sárba.
És akkor fájni fog a feje.

Kattints ide a folytatáshoz... »

A mai nap történelmet írtam! Legalábbis a saját törikönyvemben (azaz itt) nagy napként, nagybetűvel szerel 2009. JANUÁR 18., amikor is ifjúkorom (1-1.5 éves) óta első ízben megettem egy FÉL ALMÁT!!!!!

Az oviban mindig kapunk tízóraira sajtos vagy kenőmájasos kenyeret, hozzá limonádét és egy darab almát. A Mami naívan azt gondolta, hogy ha majd ha látom, hogy a többi gyerek is eszi, akkor majd kedvet kapok én is. De nem! Merthogy ez nem kedv, hanem ízlés kérdése, és én speciel a csokit jobban szeretem. Azért a Mami mindig megkérdezte az ovónéniket, hogy ettem-e almát, de mindig kiábrándították. Most már egy jóideje a Nagymami visz oviba, akinek mindig elég egyéb megkérdeznivalót ad a Mama, így hát az alma az utóbbi időben nem került szóba. Csak itthon. Én ugyanis mostanában azzal szoktam előállni, hogy az almát is megeszem az oviban. Persze nem hittek nekem, mert én és a gyümölcsevés alapból kizárjuk egymást, de aztán a Mami fejében addig motoszkált a gondolat, amíg kiadta Papának az ukászt: let's buy alma!

Az első nap annyira megörültem neki, hogy még a nagy piros kaliforniai paprikát is almának néztem, de aztán kiderült, hogy csak játszani szeretnék: meghámozni, és a kis hegyetlen-életlen késemmel megpróbálni feldarabolni.
A második napon - azaz ma - viszont a Mami suttyomban meghámozta, feldarabolta, és odacsempészte a Thomas kirakós játék mellé az asztalra egy tányérban, majd pár perccel később megkérdezte, hogy szerintem mi van ott, hogy vajon felismerem-e ilyen formában is. Mondtam "alma" és játszottam tovább. Viszont mikor készen lettem a puzzle-lal, a lehető legtermészetesebb módon nyúltam az alma felé, és szépen lassan megettem 3 nagy darabot. Mondanom sem kell, hogy a Nagymami és a Mami még levegőt sem mertek venni, nehogy megzavarjanak vagy eltereljék a figyelmemet, pedig szerintem tök normális, hogy almát eszem. Az oviban is szoktam :-)

Mami viszont vérszemet kapott, mert mostantól minden nap legalább egy fél alma a cél. De inkább egy egész. A nyár közeledtével pedig más gyümölcsök is újra kipróbálásra kerülnek, hátha...

Ellenben, amilyen rosszul megy nekem a gyümölcsevés, olyan jól állok a nyelvekkel. Magyarul és hollandul már nagyon nyomom, de ezenkívül nemrég angolul is elkezdtem sztorizni. Thanks to Diego and Dora. Már tudok tízig számolni, a csoki mindig "yummi, yummi, yummi, delicious", és olyanok hagyják el a számat, hogy "Bagoly mondja watch out"; "Mr. Toucan  kérdi long or short?"; "Nagymami perfect." ésatöbbi.
Pedig valaha még beszélni sem nagyon voltam hajlandó. Lehet, hogy csak idő kérdése, és a gyümi jobban fog csúszni, mint a csoki?

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | Következő