Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted a Bence blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Nosztalgikus iskolakerülgetésünk végére értünk, eredményt hirdetünk. Bár nem kapkodtuk el a dologt, és mivel az első fordulón (külalak) csak két suli jutott tovább, ezért az iskolalátogatások sem húzódtak el nagyon.

A múltkor már beszámoltam a sokkoló első látogatásról a "nyílt iskolában", most pedig jöjjön a második látogatás összefoglalója, amit a "keresztény-protestáns" iskolában tettünk. Először is a már nevükből is adódó különbség: az ún. nyílt iskolákba mindenkit kötelesek felvenni, aki jelentkezik. A "tematikus" iskolákba (pl. vallási, montessori, nemzetközi stb.) viszont elviekben az iskola meghatározhatja, hogy kit vesz fel, másszóval pl. egy zsidó iskola nyilvánvalóan elutasíthat egy nem zsidó gyereket. A nemzetközi suli pedig nyilvánvalóan elutasítja azt a gyereket, akinek a szülei nem bírják kifizetni a több ezer eurós tandíjat :)
A gyakorlatban ez az általunk kiszemelt Het Palet nevű keresztény-protestáns iskolában úgy működik, hogy ha van hely, bárkit felvesznek, viszont karácsonykor templomba mennek és ezen kötelező résztvenni, csakúgy mint ahogy nem lehet szabotálni a Biblia tanulmányozását sem. Emellett pl. az arab világban a Ramadant követő "Cukor ünnepet" logikusan nem tartják (a nyílt iskolákban legalábbis szó van róla, és iskolába sem kell menni ekkor a muszlim gyerekeknek).

De nem csak ezek miatt fogjuk ide beadni a jelentkezési lapot. Egyből feltűnt, mikor megérkeztünk, hogy zárják a bejárati ajtót. Ez a másik iskolában nem így volt, viszont mi fontosnak tartjuk. Főleg mióta manapság sajnos nem csak azon kell aggódni hogy ki lép meg a suliból, hanem azon is hogy ki és milyen szándékkal megy be az iskolába.

Szimpatikus, hogy kiemelt helyen szerepel az egymás tiszteletére, elfogadására, segítésére való tanítás. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy egy szigorú "csúfolás-cukkolás protokoll" van érvényben az iskolában. Ráadásul mivel ez egy kicsinek mondható iskola a maga 210 tanulójával (a másik suliban több mint 500 vannak), így mindenki ismer mindenkit, amit le is csekkoltunk, ugyanis az osztályok körbejárása során az igazgatónéni a gyerekeket a nevükön szólította, és az egész suliban elég családiasnak tűnt a hangulat. (És van ismerősünk is, ugyanis a szomszédasszonyunk a negyedikesek ofője.)

A másik nagy különbség, hogy itt minden osztály rendezettnek tűnt. Nem jöttek-mentek a gyerekek ki-be az osztályteremből óra alatt, világosan lehetett látni, hogy hol éppen milyen foglalkozás folyik. Persze az első-másodikosok (4-5 évesek) külön épületében kaotikusabb volt a helyzet, de ott meg épp az volt a szimpi, hogy nagyrészt játszhatnak még kedvükre.

Az egymás tiszteletén és a valláson kívül a nyelv áll a középpontban. És nem is elsősorban az idegen nyelv, hanem a nyelv, mint a kommunikáció eszköze. Az írás-olvasásra ennek megfelelően nagy hangsúly kerül.
Mint sajnos megtudtuk a matekot itt is a "modern-számolás" módszer szerint tanítják, azaz úgy tanulnak számolni, hogy 7+2 az kb. 10, és csak ha "muszáj" akkor számolják ki jobban, hogy az tulajdonképpen csak 9... viszont ezt a minisztérium országos szinten vezette be, ezért minden iskolában így tanítják - itt is ül sok okos ember a minisztériumban.

Érdekes és jó programnak tűnt, hogy az érdeklődő kisiskolásoknak szerveztek egy főzőtanfolyamot egy egyetem tankonyháján, amit egy hágai séf tartott. Ez ugye Bencének nagyon bejönne. Előre készítettek menükártyát, tanulták a terítést és a felszolgálást, mert főzés után egy nagy közös ebéd következett ahová mindenki vihetett egy vendéget is. És viszonylag sok ilyesmi programot szerveznek egy évben, amitől ugyan az 1x1-et  (az kb. 2?) még nem fogják megtanulni, de mégis jó.

Az egyetlen hátránya az előző iskolával szemben az, hogy itt nem "folyamatos" tanítás van, hanem a szokásos módon haza kell jönni ebédelni, majd visszamenni. Erre egy óra áll rendelkezésre, ami egyrészről elég kevés, másrészről nehezen kivitelezhető munka mellett, harmadrészről bár én amúgy is itthon vagyok Emmával, rángathatom szegény kicsilányt magammal, mikor naponta kétszer viszem és hozom a Bencét. Persze van lehetőség arra is, hogy ottmaradjon ebédszünetben, de az persze fizetős, és kétlem hogy magától megenné a magával vitt szendvicset. De nyilván ez, lesz ha majd egyszer dolgozni fogok. A suli 8.30-12-ig és 13-15 órág tart. Kivétel szerda és az alsósoknak a péntek, amikor csak délelőtt van tanítás (12-ig).

*** 

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Avagy az iskolakereső anyuka ledöbben és már-már pironkodik önmaga előtt, hogy pár hónapja még a körbekerítetlen betonudvart találta a legnagyobb problémának

Már nagyon-nagyon el vagyunk késve, így pénteken elmentünk az általunk kiszemelt iskolába felmérni a terepet. Kicsit előbb érkezvén alkalmunk volt bekukucskálni pár osztályba - a kép nagyon hasonló, mint amit most látok, amikor benézek Bence ovijának ablakán. Gyerekek játszanak ezzel-azzal, iskolapad egy szál sem. Ami alapvetően más, az a millió gyerekzár és rács hiánya. Meg is döbbenek, mert ahogy látjuk a skacok simán járkálhatnak ki-be a teremből, és így akár az épületből is secperc alatt ki lehet jutni a kertbe, a kertből az utcára... Nade elfelejtem, hogy ezek a gyerekek már mind elmúltak 4 évesek, úgyhogy háromnegyed év múlva Bence is biztos tudni fogja, hogy nem jó poén elkóborolni... ezt mondja az igazgatónő is, aki közben megérkezik. Kicsit nehéz most elhinni, na de egy évvel ezelőtt azt is nehéz volt elhinni, hogy Bence egyszer szobatiszta lesz :-)

Az igazgatónénivel átmegyünk a másik épületbe és beülünk az igazgatói szobába. Érdekes, most nem remegnek a lábaim, nemúgy mint 25 évvel ezelőtt, ha véletlenül egy ilyen szobában találtam magamat. Aztán meghallgatjuk a marketingszöveget, hogy miért is jó ez az iskola: mindig a gyerek szintjéhez igazítják a tananyagot és nagy hangsúlyt fektetnek az önálló munkára.

Munkára... na ja, ez elég erős szó, mert ahogy így egy órában képet kaptam a holland oktatásügyről, mit ne mondjak nem aggódom, hogy szegény gyerek már 4 évesen suliba megy, mert úgy tűnik, hogy nyolcadikos koráig csak játszani fog. Hát ha nem is teljesen igaz ez, de azt még az igazgatónő is beismerte, hogy a holland iskolák elég "gyerekbarát" intézmények, azaz nem kell megszakadni a tanulásban.

Amit nekem még jó ideig emésztenem fog kelleni:
- nincsenek tanórák, nincs se be-, se kicsöngetés: a tanárok maguk döntik el, hogy na kb. ennyi elég volt mára vagy sem;
- nincsen órarend: vagy legalábbis nem olyan mint nekünk anno. Itt egy nap vagy egy hét matek, aztán a következő napon/héten föci van, aztán biosz, ésatöbbi. Kicsit ahogy esik, úgy puffan szisztéma;
- alsóban témák vannak, de ezek is változnak: például ha a tanárnéni férjhez megy, akkor eköré a téma köré szerveződik minden;
- nincsenek könyvek, füzetek: csak az iskolában, itthon nem kell helyet biztosítani az ilyesmiknek;
- a szülők az év elején kapnak egy kb. témalistát, és az alapján követhetik, hogy nagyjából mit tanul a gyerek;
- nincsen házi feladat: felsőben nagy ritkán kapnak egy-egy kidolgozandó témát, amit körbe kell járni és be kell számolni róla;
- évente alsóban kétszer, felsőben háromszor van teszt/bizonyítványosztás: azaz olyanról hogy feleltetés még Nick sem hallott, röpdoga elvből kizárva, de még témazáró felmérők sincsenek nagyon;
- és ha van is valamiféle számonkérés, az csakis informatív jellegű, azaz a tanár tudni fogja, hogy melyik gyerek igényel kicsivel több odafigyelést és melyiknek lehet több anyagot adni, mert nagyon vágja a dolgokat;
- nem lehet megbukni, évetismételni;
- fél 9-3-ig van iskola, kivétel szerda és péntek, amikor fél 9-12-ig (hétközben meg kell kicsit pihenni, na és hétvége előtt kinek van kedve még dél után is a suliban izzadni?)

Dióhéjban ennyi jut eszembe, de biztos van még ezer más is, csak annyira, de annyira más, mint magyar rendszer az alaptantervvel, tanórákkal, órarenddel, könyvekkel/füzetekkel, házikkal, dogákkal, jegyekkel, bizonyítvánnyal, hogy sokkot kaptam és nem is tudtam mindent megjegyezni/felfogni. Nicket nem viselte ennyire meg az iskolalátogatás, mert bár sokminden változott, de azt azért tudja, hogy mehetünk akárhány iskolába, az elv/szisztéma mindenhol ugyanez. (És akkor megint beugrik, hogy pár évvel ezelőtt napokig másról sem szólt a híradó, csak a középiskolások tüntetéseiről/sztrájkjáról, mert csökkenteni akarták az óraszámot... itt még az iskolások is sztrájkolhatnak.)

Hogy legyen összehasonlítási alapunk, elmegyünk a protestáns suliba is, hátha esetleg az a benyomás ér, hogy ott a tanuláson van a nagyobb hangsúly és nem azon a fenenagy önállóságon. Mert ha a gyerekeim az anyukra hasonlítanak, akkor van eszük és gyors a felfogásuk és secperc alatt önállóan kitalálják, hogy úszhatják meg a sulit a legkevesebb tanulással - ami ugye nem nehéz, ha nincsen számonkérés. És ha az apjukra ütnek, akkor sem jobb a helyzet :-)

...nem a szobatisztaság felé, mert a szoba csak hetente egyszer tisztul, a többi napokon meg igyekszem fenntartani a koszt, viszont állítólag már csak napok kérdése és pelus nélkül fogok járni mindenhová. Jelenleg ugyanis itthon teljesen jól működik minden (már nem csak meztelenül megy a dolog, hanem felöltözve is) és sétálni is nagyfiúsan járunk - és szárazon érünk haza.

Oviba, vásárolni stb. még pelusban járok, de most már az is majdnem mindig tiszta marad. Sőt! Ma amikor a Babnál voltam a játszótéren, hiába volt rajtam pelus, szóltam hogy pisilni kell, és a Mami segített is meglocsolni a bokrokat! Holnap talán mély levegőt vesz a Mami, csomagol pár váltás ruhát és úgy megyünk az oviba.

Szóval hihetetlen, de talán igaz a hír, miszerint nemsokára már csak egy pelenkás (kis pisis) lesz a családban :-)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Én is bejelentkezem a süllyesztőből, bár csak a blogom süllyed, én élek és virulok, de lássuk be, hogy a kishúgom blogja azért gyakrabban frissül, még akkor is na néhanapján helyet kapok ott is. Szóval ebben elvette Emma legalább a fele királyságom, de szerencsére minden más területem kíválóan őrzöm kemény munkával megszerzett pozíciómat. Mostanában pédául a holland nagyi gyakran feltett kérdésére, miszerint ki a főnök ha a Papa nincs itthon, határozottan azt válaszolom, hogy ÉN! Valami oknál fogva szeret nekem ilyeneket tanítani a holland nagyi, mert ez olyan helyes...

Meg szerinte például az is marha vicces, hogy hollandul már kíválóan tudok lehülyézni bárkit, aki valami butaságot csinál, míg magyarul még legbutázni sem tudok senkit, mert nem ismerem azt a szót. Mama szerint vannak ennél fontosabb szavak is, nem kell ezeket már most megtanulni. Különösen azt nem szereti a Mama, mikor magamra mondom, hogy "Hülye Bence!". Ezt a szóösszetételt, valamint a Hülye Papát és Hülye Mamát is sikeresen megtanította a holland nagyi, arra az esetre ha magamtól nem jutott volna eszembe így használni. Szerencsére ezek után az kevésbé zavarja a Mamit  mikor a holland nagyit hülyézem le, mert ha olyan jópofa, hát tessék csak. :-)

Magyar "káromkodásom" mindeközben is kimerül az ejnyebejnyében és az aztakutyafájában, mert egyszerűen nem hallok mást. Hollandul viszont - szintén a nagyinak köszönhetően - már tudok "anyázni" is. És nem azért, mert a holland nagyi annyit anyázna alapjáraton, hanem mert direkt megtanította nekem.
Mint ahogy - a belegondolás hiányában - csupán jószándékból arra is igyekezett felhívni a figyelmemet, ha a szobámban a széket az ablakhoz tolom és arra állva nézek ki, akkor sokkal jobban látom a motorját... Jó hogy nem tanította meg hozzá, hogy kell kinyitni az ablakot és jól kihajolni a teljes panoráma érdekében.

Na de nem is erről akartam írni, hanem arról hogy most már teljesen tudatában vagyok annak, hogy két nyelvet beszélek. És annak is, hogy a két nyelvnek neve is van, magyar és holland, tehát már lehet tolmácsként/szótárként is használni. Eddig csak úgy működött a dolog, hogy "Hogy mondanád ezt a Papának?", most meg már megy úgy is, hogy "Hogyan mondjuk ezt hollandul?". És azt is simán felsorolom, hogy melyik családtagommal, ismerősömmel melyik nyelvet használom. Meg azt is tudom, hogy Amstelveenben lakom, ami Hollandiában van, de a Nagymama meg a Nagypapa Visegrádon laknak, ami viszont Magyarországon található.

Ja, meg egyébként (egy mesének köszönhetően) azt is tudom, hogy az Eiffel torony Párizsban van, Franciaországban, na meg (Nagypapának köszönhetően) hogy ugyanott van a Louvre is... ami állandó úticélomként szerepel, Afrikával egyetemben (amit sokáig nem értett a Mama, mert mindig azt mondtam, hogy "Gyere Mama, megyünk a Flikába!"). Afrika egyébként egy nagy hegyről híres nekem, amit nem tudok kimondani, valami K betűs, de azt tudom, hogy Tanzániában van. A Kínai nagyfalon viszont valami miatt még gondolkoznom kell hogy hol van :-)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

A Mami mindig aszondja, hogy nem szereti a tömegcuccokat. Mármint azt, amit mindenki más szeret és ami mindenki másnak van. Ez valószínüleg kiskorából jön, amikor is a Nagyiék azzal hárították az aktuális kereskedelmi őrületetket, hogy "nem érdekel, hogy az egész osztálynak olyan van, neked nem lesz!" És hogy kicsit enyhítsék a dolog élét, hozzátették, hogy "márpedig azért nem, mert Te különb vagy". Namármost ezzel nem nagyon tud mást kezdeni egy 8-10-12 stb. éves, minthogy elhiszi, méghozzá annyira, hogy valamilyen formában végigkísérje egész életében.  Így például ezért sem kezdett el anno a Mami cigizni a középiskolában, merthogy Ő különb. Aztán pedig azóta sem szereti a tömeghisztériát övező dolgokat, így például nem néz/olvas Harry Pottert, Gyűrűk urát ésatöbbit. Na és ezért sem rohant a könyvesboltba Annapeti könyvet venni nekem, mikor Magyarországon voltunk. Merthogy mindenki erről áradozik. A kíváncsiság persze ott volt, hogy vajon mit tudhat Annapetigergő, és már gondolkozott is hogy majd suttyomban beleolvas egy Corában, de az élet beelőzött. Jobban mondva Anikó néni, akitől pár hete megkaptam a Petikönyvet, ami azóta is sláger. Minden este abból kell olvasni nekem és én is abból olvasok Emmának és a Maminak. Petike pedig példaképemmé vált.

Maminak inkább a rajzok tetszenek a könyvben mint a történetek, de ez mellékes, mert nekem tetszik minden és az a lényeg. Ellenben Maminak gyorsan forog az agya és csőbe húzott. A hajvágás mint olyan, kb. egy éve nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Se a fodrásznál, se otthon. Merthogy az marhára fáj! Még utána is hosszú órákon keresztül. Legutóbb például akkora, de akkora hisztit csaptam a fodrásznál, hogy azóta még abba az utcába sem mernek befordulni a Papáék.

Viszont az egyik mese arról szól, hogy Petike fodrászhoz megy. Korábban ugyanis az anyukája vágta a haját, ám egyszer Peti aszonta, hogy én is fodrászhoz akarok menni apával. Ma reggel pedig a Mami megkérdezte, hogy nem akarom-e, hogy Ő vágja le a hajamat, úgy mint Petikének (régen) az anyukája. Naná hogy akartam! A Mami felrohant a hajvágóért, a Papa már-már rémülten kérdezte, hogy biztos-e benne, hogy ezt akarja egy ilyen békés vasárnap délelőtt, én meg addig szépen felültem a székemre és vártam a hajvágásra. Mami bekapcsolta a gépet és nekilátott. Iszonyúan csikizett, sokat nevettem, hullt a hajam mindenfelé, és pár perc alatt sikerült úszófrizkót varázsolni nekem, ami ahhoz képest hogy a Mami igencsak kezdő fodrász és még sosem volt ilyen gép a kezében, egész jól sikerült. Én türelmesen még azt is megvártam, hogy a fülem mögött ollóval megigazítsa a fazont.

Kaptam is nagy dícséretet, na meg egy müzliszeletet, a Mami szerint pedig aranyba kéne foglalni Petike mamájának nevét. Sőt, a jövő héten tuti hogy a Corában megnézi a többi Annapetigergő könyvet. Hátha van olyan is, amiben Petike, Anna vagy Gergő vécézik, mindig szótfogad, és kijelenti hogy csoki helyett csakis répát kell enni.

message 4 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | Következő