Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Hegedűs Anna Jó szokás! És miylen jó hogy ott "házon belül" min...
    2011-07-20 08:02:40 (Soap4Sudan!)
  • Dóra Klaffa :( De legalább tudjuk, hogy családban marad...
    2011-07-09 12:13:36 (Minden okés!)
  • Nemes Csilla Elkaptunk a rejtélyes hasfájást! Dorkának két hón...
    2011-07-09 09:16:51 (Minden okés!)
  • Gullner Magdi Hááááááát ettől azért itthon messzire vagyunk, saj...
  • Hegedűs Anna Jaj de drukkolunk, hogy kiderüljön valami kis egys...
    2011-06-17 13:13:40 (Vombergbácsi 2.0)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted a Bence blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Bence 4 napja kicsit nyűgös volt, majd hőemelkedéssel és egy kúppal ment aludni. Éjjel aztán 38.5 lett a láza, és hányt is. Másnap egész nap csak feküdt, lázasan, bágyadtan, fehér nyelvvel, fejfájással, lábfájással. Éjjel megint hányt. Tegnap viszont már egész jó hangulata volt, elmúlt a láza is, ellenben kiütések jelentek meg a testén, a fehér nyelve kezdett átmenni vörös pöttyösbe, fájt a "nyaka" és az arca piros volt. Itt kezdett gyanús lenni nekem. Estére már nagyon viszketett mindene. Ma éjjel a szokásos menetrend a hányással, majd reggel a lángvörös arcára nézve hívtuk a dokit. Közben Emmának is 38.1 lett a hőmérséklete.

Az orvosasszisztenshez tudtunk csak időpontot kapni, aki egy kis sötét szobában vizsgált ahol egy kislámpa világított, az is a falnak fordítva. Így elég rosszul látszottak Bence kiütései, csak a lábán lévő elvakart két nagyobb volt kivehető, és az arca kicsit kevésbé volt piros. A nyelvén szerencsére látszott, hogy nem tök egészséges, de a behívott házidoki először ránézésre azt mondta, hogy Ő nem lát nagy betegséget. Majd a szájába belenézve mégiscsak igazolva látta a streptococcus baktérium jelenlétét, azaz a skarlátot. Kaptunk antibiotikumot, szép feladat lesz beadni.
Emmát viszont nem nézte meg, egyelőre elintézte annyival, hogy biztos kicsit beteg, majd meggyógyul. Mondjuk amennyire fertőző a skarlát, nekem nem tűnik véletlen egybeesésnek, de majd meglátjuk. Még egy hete sincs, hogy befejezte az előző antibio-kúrát :(

message 3 hozzászólás Hozzászólok »

Sokszor volt már, hogy néztem egyet, hogy hol tart Bence, mikre nem emlékszik, miket talál ki és mikre jön rá, magától. De most van az első alkalom, hogy távollétében jöttem rá a turpiszságra.

Bence mostanában fest. Ha lehetne, éjjel-nappal. De nem lehet, ezért inkább csak nappal. Legszívesebben hajnaltól kezdve. Ami nálunk, szerencsés egyedeknél 7 órát jelent. Szóval hétvégén ilyenkor felkel, lemegy pisilni, és ha már lent van, eszébe jut, hogy kéne egy kicsit festeni. Mindez a történet szempontjából persze totál lényegtelen, csak valahogy fel kellett vezetni. Mindegy, ott tartottunk, hogy még a család nagyja fent durmol, Bence pizsiben bőszen festeget lent. Szép így az élet. Csakhogy Bence a nagy munkában néha megéhezik, megszomjazik és ilyenkor kiszolgálja magát. Az innivalóval nincs gond, az ennivalóval annál inkább. Ugyanis minden olyasmit, amit szeret (csoki), a "melegszekrényben" tartunk (ami a hűtőszekrényről kapta Bencétől a nevét), ami babazárral van ellátva, és még mindig nem tudja szerencsére kinyitni.

Az egyik nap palacsintát rendelt a kisebbik uram, amihez csokitöltelék dukál, igazi csokiból. Ezt praktikusan úgy oldom meg, hogy veszek egy kis doboz "csokicseppet" és azt szórom a palára. Ez a csokicsepp apró, kerek, barna és finom. Ez az anyuka pedig elfelejtette eltenni a csokicseppes dobozt. Ez a Bence pedig megérzi az ilyesmit, és hiába nem feltűnő helyen maradt, azért megtalálta. És megkóstolta. Én pedig nem jöttem rá. Mert reggel a csokicseppes doboz ott volt, ahol hagytam, Bencének nem volt csokis semmije, sőt, még utána reggelizett is. Nem gyanús tehát. Persze aki Columbon nőtt fel, az tudhatná, hogy az a gyanús, ami nem gyanús.

Pár nappal később megint kellett pár csokicsepp a muffinba. Vettem hát a dobozt és szórtam a tésztába egy keveset. Elfogyott a zacskóból, de hallom hogy a dobozban még zörög valami. Kiveszem a zacskót, és mit látok? 8 szem csokicseppet! Vagyis közelebbről megnézve, nem csokicsepp ez, hanem 8 darab kávészem! Hogy milyen cseles az én kicsifiam! Hát nem kipótolta kávéval a 8 elcsaklizott csokicseppet, hátha nem veszem észre?! Csak véletlenül a zacskó mellé, a dobozba szórta, és ez lett a veszte. Biztos hallotta már, hogy jövünk lefelé :)

És ezen a ponton eszembe jut a pizsis Dórika és Gergőke, akik kialakult technikával (te erre - én arra), szisztematikusan kutatták át a lakást egy kis csoki reményében, valamint állva, jobbra-balra ugrálva, zokniban tévéztek, hogy a távirányítóval a zsebükben hazatoppanó szüleiknek ne legyen feltűnő, hogy meleg a kanapé vagy a szőnyeg 2 fenéknyi helyen a tévé előtt, valamint ne legyen hideg a lábuk, egy esetleges kontrolnál, amivel szintén a lebukás esélye nőtt volna meg, valamint kiderült volna, hogy távirányító nélkül is képesek voltunk bekapcsolni a tévét és megkeresni az amerikai filmet, amiből persze egy kukkot nem értettünk, csak jó volt nézni, mert színes szinkr. am. film...
És akkor hol van még az érettségi?

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Már nagyon cikinek éreztük, hogy Bence lassan 4 és fél éves, és még nem ült buszon (kivéve az otromba reptéri buszt, amin 2 percet töltünk alkalmanként). Ez elég blamázs. Ráadásul Annapetigergőék is voltak buszozni, és Bence is régóta szerette volna kipróbálni. Így tehát a mai program a tömegközlekedés volt!

De nem olyan egyszerű ám az, ne tessék azt hinni! Először is jegyet kell venni. De manapság már nincs jegy Amszterdamban. Van helyette chipkártya, amit az interneten meg is rendeltünk előre, kb. 3000 forintért darabját. De ezzel még nem lehet utazni, hanem fel kell tölteni mint a telefonkártyát. Így hát szintén interneten fel is töltöttük mindegyiket. De ezzel még nem lehet ám utazni, mert először aktiválni kell az erre szolgáló automatáknál, amelyeket többnyire a közérteknél lehet találni. Ez kétszeri nekifutásra sem sikerült. Gondoltuk, majd ma. Hiba volt. Nagy hiba. Ma ugyanis vasárnap van, így egész Amstelveenben minden zárva van, ahol ilyen automata létezik, Nick a biztonság kedvéért körbejárt mindent motorral. Vagyis a buszokon is lehet aktiválni, de ahhoz, hogy feljusson az ember a buszra, aktív kártyával kell rendelkezni... Akkor ma mégsem megyünk buszozni? - kérdezte Bence. Hááát kisfiam... - mondtam, miközben bőszen kerestem az interneten, hogy vajon hogyan tudnánk vasárnap tömegközlekedni.

És láss csodát, megkegyelmeztek nekünk az égiek, egyszercsak találtam egy ábécét Amszterdamban, ami nyitva volt és ahol volt aktiváló autómata! Juhúúú! - kiáltotta Bence, és már vettük is a cipőnket, majd beültünk az autóba - így kezdődött a tömegközlekedés.

Amszterdamban leparkoltuk az autót, elgyalogoltunk az automatához, és végre aktiváltuk a kártyákat! Utána elsétáltunk a parkolóautomatához és kifizettük a parkolást. Majd az aktív buszjegyünkkel beültünk az autóba és elkocsikáztunk a buszhoz. Akarom mondani a villamoshoz, mert ekkor már a buszkotól messze jártunk, és lezsíroztuk Bencével, hogy a villamos is megteszi. Újra leparkoltuk az autót, jó hollandokhoz méltóan olyan helyre, ahol nem kellett fizetni érte. Majd irány a villamosmegálló!

Jön a villamos, maga a csoda! Bence szeme csillog, szája összeköti a két fülét, Nick készíti a kártyákat, Emma csak néz, én meg drukkolok, hogy tutira minden stimmeljen a kártyákkal. Stimmel, pittyen a gép mikor felszállunk, még helyünk is van, Bencén látszik hogy ez a program még a szülinapjával is vetekszik. Emma kevésbé élvezi, néha Ő is pittyen, de azért elvan. Aztán bemondja a villamosvezetőnéni, hogy az amszterdami marathon miatt rövidített útvonalon közlekedünk, de át lehet szállni a metróra. Nekünk ez pont kapóra jött, elvégre azért jöttünk, hogy utazzunk! De előbb még kicsekkoltunk a kártyánkkal, mert annyit fizet az ember, ahány megállót utazik - már ha nem felejti el leszállásnál is megpityogtatni a kártyáját.

A metróra már rutinos utasokként szálltunk, bár ez a metró nagyrészt a föld felett közlekedik, ezért túl nagy különbség nem volt a villamoshoz viszonyítva. De Bence ettől függetlenül élvezte ezt is. Mi pedig a nyüzsgő amszterdami forgatagot élveztük, vagyis nem a tömeget, hanem azt a hangulatot amit a város áraszt. Még Nick is azt találta mondani, hogy szeret itt sétafikálni!

Bencét átvezettük a piros lámpás negyed egy részén, szerencsére nem kérdezte meg, hogy miért állnak a nénik bugyiban a kirakatban, bár Nick felkészült a válasszal: Melegük van. :) Aztán a szexboltok mellett elsuhanván, néha elmélázott egy-egy kirakatnál, de szerencsére ott sem érdeklődött, hogy ezek az alkatrészek vajon a legóhoz vagy a play mobilhoz tartoznak-e.

Mikor a Dam főtérre értünk, Bence kijelentette, hogy majd éhen hal. És csirkefalatokat kíván a szája. Ha már  csirke, legyen kövér, betértünk a legközelebbi McDonald's-ba. Végülis már nem kell írnom a dietetkiusnak, hogy mit eszik Emma :) Itt megint éreztük, hogy fordult kettőt a világ, amíg mi a szülőkké válással voltunk elfoglalva, mert bár beálltunk szépen a sorba, mellénk pattant egy srác egy kütyüvel, és kérdezte, hogy mit szeretnénk. Bepötyögte, és így mire sorra kerültünk, már ott volt kikészítve a rendelés, pont mint a McDrive-ban. Végülis ez lehet a McBKV, nyugtáztuk, bár itt nem kérték az aktív chipkártyánkat.

Miután befaltunk mindent, elsétáltunk a pályaudvarig, hogy lássunk már vonatot is, és megnézzük a bicikliket - mert van pár ember, aki nagy ívben tesz a tömegközlekedésre, és inkább bicajozik. Nekik van eszük! :)

Hazafelé már végig jött a villamos, bár mindegy volt, mert Bence egy megálló után elaludt. Emma is hulla fáradt volt, nem győztem adogatni neki a kekszeket, hogy ne sírjon a fáradságtól. Aztán mikor átültünk a kocsiba, Ő is elájult. Meg mi is. Ettől az automatizált világtól. Meg attól, hogy autóval megyünk villamosozni.

A képregényért klikk ide.

message 3 hozzászólás Hozzászólok »

Hülyéskedtünk Bencével ma délután :-)

 

Bence nem arról híres, hogy olyan nagyon jó evő lenne, így aztán bele kell adni anyait-apait, hogy ne diétázzon túlságosan. Tegnap miután mindenre azt mondta, hogy nem kérem, végre kijelentette, hogy 1 db virslit hajlandó megenni, ha majonézt is kap hozzá. Rutinosan ilyenkor kapásból 3 virslit teszek fel főni, majd gyorsan összevágom és eladom neki egynek. Teszek mellé majonézt is. Bence elkezdi enni, majd megkérdezi:
- Biztos, hogy ez egy virsli?
- Persze, egyed csak. - lódítok csúnyán.
- Te Mama, ez nem lehet egy virsli, mert 6 vége van! - kiálltja és én csúnyán lebukok, de mentem ami menthető, és gyorsan megeszek 4 véget. Így pedig egy virsli maradt, amit Bence vígan befalt :-)

message 2 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | Következő