BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Folytatjuk élő közveítésünket a hálószobámból. Az éccakához mégis inkább hálózsákot vettem fel, tekintve hogy nemfázós északi gyerek vagyok, meg amúgy is meleg van. Ahogy titokban a Mami remélte, olyan szépen mentem aludni, ahogy esténként szoktam. Semmi cirkusz, semmi járkálás. Kérdés, hogy éccaka ébredni fogok-e és ha igen, elindulok-e. Amíg ez kiderül, addig is ide teszek megint egy pufajkás-megfigyelős-bigbrotheres képet. Jelenleg így alszom:

Most, hogy már két éves is elmúltam, gondoltam megosztom veletek, hogy mik történnek velem a hálószobám zárt ajtaja mögött. Ott kezdem, hogy az előzetes várakozásoknak megfelelően megkaptam életem első nagy ágyát! Végül az Ikeás Vikare nevű, faszínű ágy mellett maradtunk, mert a Mami meg a Papi vállalták, hogy fáradságos, verejtékes és hosszantartó munkával a személyemre szabják, puccosabban mondva perszonalizálják, magyarul lefestik. Így aztán 4 nap leforgása alatt olyan, de olyan ágyam lett, mint senki másnak e világon!  Mikor megláttam, összetettem gyorsan egy kétéveshez méltó kétszavas kijelentő mondatot: Mooi bed (szép ágy).

Kaptam végül paplant is, bár eleinte az volt a terv, hogy továbbra is hálózsákban fogok aludni, de mivel délután takaróval szoktam, ezért minden eshetőségre felkészülve megvettük tegnap a paplant.

Már-már szokássá válik, hogy az internetes haverjaimmal egyetemben kitöltöm az idevágó tesztet, a miheztartás végett.

22-24 hónapos korban egyedül megy föl és le a lépcsőn, de a fokokra még egyesével lép, azaz előbb mindkét lábával megáll az egyiken, és csak azután lép a következőre. El tudja rúgni a labdát, és nem esik el.
Mennék én egyedül is, de nem hagynak! Mondjuk ezek a holland lépcsők tényleg elég meredekek és a lépcsőfokok is kétszer olyan magasak mint magyar kollégáik, de azért felfele simán megyek, lefelé még csak kapaszkodva. Labdarúgásban jó vagyok, de ez (holland) családi kötelességem.

Már előre tudtam, hogy valami készülődik, mert a Mami egész szombaton sütött-főzött, meg olyanokat dünnyögött a Papának, hogy reméli nem ragad le a torta, meg hogy most ugrik a majom a vízbe... én nem értettem, hogy milyen majomról beszél, de az lejött, hogy kicsit kezd becsavarodni.

Aztán kaptam pár képeslapot, meg a visegrádi Nagyiéktól egy magazint, benne egy fényképpel, ami szerint végérvényesen és visszavonhatatlanul sikerült kitúrnom a Mamiékat a szobájukból, mert most már hivatalosan is berendezték gyerekszobának, az ÉN gyerekszobámnak! Kisággyal, iskolatáblával, kisautókkal, ahogy kell! :-)

Sziasztok!

Nagyon köszönöm mindenkinek a gratulációkat, ígérem nagyra növök!

A szülinapi képriport itt megtekinthető. Részletes írásos beszámoló majd később, mert az íródeákomnak valami cikket vagy mit kell írnia, ami ugyan nem tudom miért fontosabb mint a szülinapom, de ez van.

Addig is csók a család!

UI.: Az a fickó mellettem az alanti képen valamint a tortámon kedvenc figurám, az állatmentő Diego és nem a fognyűvő manó, mint azt a Nagymamim gondolta. (Asszem megveszem neki a Diego 1-2-3-at DVD-n, hogy kicsi kupálódjon már ki.)